Bővebb ismertető
A csavaros észjárású Bánom a saját népét árulta el, ezért a cigánybíróság, a romani kris halálra ítélte. Szeme láttára leölték a lovát, felhasították az oldalát, majd őt magát elevenen bevarrták az állat belsejébe és így temették el.
A lányszöktetés miatti sérelem is bosszút vont maga után, ami néha vérfagyasztó módon történt és generációról generációra szállt. Ha nem is ennyire nyers formában, de mindmáig megfigyelhetők az oláhcigányok ősidőkből fennmaradt hagyományai. Leglátványosabbak a babonáktól sem mentes temetkezési szokásaik, a sokszor napokig tartó fényűző lakodalmak, a tömegeket vonzó zarándoklataik, de hozzátartozik a cigányélet romantikájához a lókupecek világa is.
Borzák Tibor legújabb könyvében a
napjainkban még megfigyelhető, ám egyre inkább eltűnőfélben lévő cigány tradíciókról, vallásról, életvitelről szóló helyszíni riportok és a jelent dokumentáló szociofotók, valamint a főbb témákhoz kapcsolódó interjúk mellett megismerkedhetünk a soltvadkerti jövőbelátóval, Sztojka "Kalapos" Zolival, aki a cigánykártya fortélyait táltosnak tartott nagyanyjától leste el. Elnézve széles karimájú posztókalapját, karakteres fizimiskáját, harcsabajuszát, színpompás viseletét, súlyos aranygyűrűit, mintha egy Kusturica-filmből lépett volna elő. Fordulatokban gazdag életútjával, hagyományokat őrző szokásaival, látnoki képességével, misztikus oltárszobájával kimagaslik a gáborcigányok közül.
"Kalapos Zoli boldogsága:
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az őszi könyvpiac egyik feltűnő kiadványa lehet Borzák Tibor újságíró Cigánylélek című kötete, amely szinte enciklopedikus foglalata a cigány kultúrának, szinte hatalmas tárházát kínálva egy nép szokásainak, hagyományainak, gondolkodásmódjának. S rendkívüli érzelmi töltetet ad mindennek a könyv főhőse, egy Kusturica-film hősének is beillő soltvadkerti kártyavető gáborcigány, Kalapos Zoli, aki mesél és csak mesél az ő világáról, benne egy oltárszobáról, amit még megyéspüspök is megáldott.
A Cigánylélek olvasása közben óhatatlanul is felötlik Lakatos Menyhértnek, a hetvenes években megjelent Füstös képek című cigánytérképe, amely könyvet a magyar cigányság Száz év magányaként emlegették. Lehetne persze Nyolcszáz év magány is, ennyi ideje élnek a cigányok magányosan Európában. Lakatos Menyhért úgymond, belülről rajzolta meg népének lélektérképét, Borzák Tibor kívül igyekezett megtenni ugyanezt. Nem kis szerencséjére rátalált egy szinte már ikonikus soltvadkerti cigányemberre, a csavaros észjárású, halk szavú, misztikus hangulatú oltárszobát építő, ujjain annyi aranygyűrűt viselő „amennyi csak ráfér” kártgyavetőre,a csak Kalapos Zoliként ismert Sztojka Zolira. Hőse nem kis meglepetésre nyakig meríti életének krónikását a saját és népének világában, megismertetve vele hagyományaikat, magával cipelve a csatkai búcsúba, a dabasi lóvásárba, a soltvadkerti cigánymisére, bemutatva neki cigánylakodalmat, cigánykeresztelőt, cigányvirrasztást és temetést, gyásztörést, a romani krist, a cigány törvénykezést.
Kalapos Zoli életsebekkel is borított életmeséjét interjúk övezik, melyeket a szerző dr. Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a cigánypasztorációval foglalkozó Hofher József plébánossal, dr. Forray Katalin romológussal, s a költő, író, műfordító Rostás-Farkas Györggyel. E beszélgetések sajátos bédekkerként szolgálnak egy előítéletekkel övezett világ őszinte és hiteles bemutatáshoz. A Cigánylélek bizonyosan új szempontokat kínál majd a cigány kultúrához való közelítéshez, az előítéletek lerombolásához kevés lesz, de ez nem is ennek az újabb füstös képeknek a feladata, legfeljebb hozzátehet majd, talán nem is keveset.
Létezik egy cigány teremtésmítosz, mely szerint "Ugyanannak az Öregistennek vagyunk a teremtményei". Ezt variálta Choli Daróczi József, aki azt írta valahol, hogy a cigányok is ebből a földből nőttek ki. Illik is megismernünk a mellettünk élők kultúráját az elfogadásukhoz, s persze, igaz ez a másik oldalról is. A Cigánylélek segít a megismerésben, de az elfogadásuknál még erősebbek az előítéletek, de az csupán az első benyomásra igaz, hogy ez a könyv ennek a népnek a különcségét, az extremitását, kuriózum jellegét erősíti. Lesz majd, akit eleinte zavarhat és kivagyiságnak tartja a főhős a kőoroszlános, aranyfeszületes, cigányzászlós, térfigyelőkamerás házát, feltűnő ékszerviseleteit a karvastagságú aranyláncokkal, aranygyűrűkkel, de a kötet helyreteszi ez ezzel kapcsolatos érzéseket is.
Mert hát ilyen a gáborcigányok világa, melyben tetten érhető Kalapos Zoli boldogsága. S ezt a világot hozzák elénk a szír származású fotóművész, Bahget Iskander remekbe szabott, olykor szociográfiai ihletésű fényképei, melyek fokozzák a Cigánylélek különlegességét. Cigányvilágról, cigánylélekről régen láttunk már ilyen képanyagot, melyből Borzák Márton stílusos odafigyelésre késztető a könyv- és borítótervet álmodott meg."