Ha minden nap csütörtök

Hanna Bota regényében tizenkét éves korában megbetegedett kislány, Daria mesél, csacsog, siránkozik, dicsekszik, szenved, szeret, átkozódik és még mi mindent nem tesz, amit csak a kislányok és nagylányok szoktak..., de ő annál is többet, súlyosabbat él meg. Daria gyógyíthatatlan beteg, tizenkét éves korától - fiatal felnőttként bekövetkezett - haláláig az élete dialízisek, szövődmények, műtétek, vese-transzplantációk sűrűjében telik.
Daria az első romániai vesetranszplantáción átesett kolozsvári ,,gyereksztár", akibe, ahogy ő mondja, ,,új vesét műtöttek", az ÁTÜLTETÉSES LÉT minden valós gondját-baját megéli. Élete kálváriáját és tréfásan vagánykodva ,,bandának", ,,csapatnak" emlegetett krónikus vese-elégtelenségben szenvedő sorstársainak közösségét invenciózus regényben követhetjük.
Hanna Bota már régen befutott költő, elismert regényíró volt, amikor ennek a könyvnek nekifogott. És aztán házalt vele, míg nagy nehezen kiadót talált. Ugyanis a rendszerváltozást követő évek közép-kelet-európai korrupt kórházi egészségügyi viszonyok közé vetett kamaszlány életét csakis közvetlen valósághivatkozásokkal írhatta meg... Végül 2016-ban megjelent a regény, tervben van második kiadása. És most magyar nyelven is olvashatóvá vált.
Hanna BOTA 1968-ban Kolozsváron született, igen sokat látott, megélt szerző, sokfelé ágazó érdeklődése (teológiával, néprajzzal is hivatásszerűen foglalkozik) még a kannibálok földjére is elvitte, köztük élt, tanulmányozta őket, mint hajdani nagy elődei... Esszéiben is nyoma
van mindennek. Verseskötetek szerzője, rangos román irodalmi lapok szerzője és munkatársa. Legutóbb az asszonyi létről írt nagyregénye aratott kiemelkedő sikert.