Bővebb ismertető
"Hol a határ a két, időben és térben egymástól távoli kultúra között? Nem tudom. De talán-talán nem is fontos. Csak azt tudom, hogy szeretném, ha nem volna határ. Ha egybemosódna a kettő. Ha az ottból itt, a régmúltból közelmúlt, a fennsíkos arizonai sivatagból - ott különben addig nem jártam - dimbes-dombos Mátrán túli táj, ha a hopi földművesből magyar paraszt lenne és viszont. Magából Oraibiból, ebből a valóságos és jelképes faluból pedig Szajla, ahol születtem, és amely nélkül számomra Oraibi elképzelhetetlen. Szeretném pedig azért, mert úgy látom, hogy a különbözőségek ellenére mind anyagi, mind szellemi tekintetben egységes a világ, és ez az egységesség bennünk ölt testet, bármely pontján élvezzük vagy szenvedjük is azt a megismételhetetlen, egyszeri és rövid földi valamit, aminek közönségesen és egyszerűen élet a neve."
"Ahol elhallgat a szó,
ott a némaság beszél,
ahol elhallgat a némaság,
ott a Teremtő beszél."
Nyolcadik koan
Oravecz Imre költészetének egyik magaslati pontját ismét láthatóvá teszi a Magvető az életműkiadás legújabb részeként. Elöljáróban: az 1972. szeptember kilencvenkét prózaverse – mozaikszerű fejezetekből álló regénye – egy szerelmi kapcsolat eleven emlékének, és általában a szerelem titkának, fájdalmának és misztikumának ered a nyomába: az én és a te, a te és az ő, a tegnap és a ma, a közel és a távol, a menny és a pokol váltakozik a társas létezés hullámvasútján. Oravecz Imre 1988-ban megjelent könyve a magyar kortárs irodalom megkerülhetetlen klasszikusa, napjainkban pedig francia és olasz nyelvterületen is nagy sikernek örvend. Mi is kíváncsiak voltunk a Magvető 2020. februári kiadványára, melyről recenzió formájában adunk hírt.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>