Bővebb ismertető
A "Klasszikusok kicsiknek" című sorozatról:A Scolar Kiadó kiemelt célja, hogy a szélesebb közönségnek szóló, sokszor külföldi gyermekkönyvek mellett lehetőséget biztosítson hazai alkotóknak is a megjelenésre.
Egyik legkedvesebb, 2013-ban indított gyermekirodalmi sorozatunkban az értékőrzés jegyében klasszikus műveket jelentetünk meg többek közt Békés Rozi szemet gyönyörködtető illusztrációival.
Az első két kötet (József Attila: Csoszogi, az öreg suszter, Móra Ferenc A didergő király) - melyek mindegyike a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelenhetett meg - folytatásául Petőfi Sándor gyönyörű versét választottuk, melyet barátja, Arany János akkor hároméves fiához írt, mikor Szalontára látogatott 1847 júniusában. Arany Lászlóból később elismert népmesegyűjtő és író lett (leghíresebb műve az 1873-ban A délibábok hőse című verses regény).
E sort folytattuk egy gyönyörű karácsonyi verseskötettel, melyben József Attila, Ady Endre és Kosztolányi Dezső egy-egy, gyermekek számára is lélekközeli remekművével.
Majd következtek az olyan örök kedvencek, mint A kis kakas gyémánt félkrajcárja (Arany László meséje) és a Kismalac meg a farkasok, Móricz Zsigmond verses meséje - utóbbiak Nagy Diána illusztrációival.
"Klasszikusok kicsiknek" című, többszörös Szép Magyar Könyv-nyertes gyerekkönyvsorozatunkat Arany János Családi kör című költeményével bővítjük. A lélekmelengető alkotást ismét Békés Rozi művészi illusztrációi keltik életre.
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.