Bővebb ismertető
Ennek a novelláskötetnek az adja a különös értékét, érdekességét, hogy nyolc olyan írás is olvasható benne, amely most először jelenik meg magyar fordításban. A Prágához közeli falucska, Kersko nem idegen a Hrabal-rajongók számára.
Sokszor, sok alkalomból jártunk már itt, tudjuk, hol a bolt, a kocsma, nem tévedünk el az erdős tájban, a hol saras, hol poros utakon, ösvényeken, a mezőkön és a szántóföldeken, ismerjük az évszakok illatát. 1965-től haláláig ez volt Hrabal második otthona, ez az a hely, ahova nemcsak a valóságban, de a műveiben is mindig visszatért, amelyre újra és újra rácsodálkozott, amelyet a rá jellemző hol harsány, hol csendes színekkel, hol elérzékenyülve, hol hangosan röhögve, újból és újból elmesélt, és amelyet az ő ihletetten áradó prózája tartott és tart azóta is életben.
A kerskói ciklus darabjai nem csupán a szerző legszemélyesebb, legszelídebb írásai, de ráébresztenek arra is, hogy e hömpölyögve áradó próza titka, nem múló varázsa éppen az, hogy a Hrabal által teremtett világ és annak valamennyi lakója nem egyszerűen ismerős és érthető, hanem megnyugtatóan otthonos a magyar olvasók számára.
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.