Nem mézes hetek

AZONNALI NEW YORK TIMES BESTSELLER



Olive Torres már megszokta, hogy ő az ikerpár peches fele. Mintha átok sújtaná: olyan balszerencsés, hogy az szinte már komikus. Bezzeg az ikertestvére, Ami mindent bezsákol. Ami igazi bajnok... még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli.

De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak.
Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe.

Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.




Mások a könyvről

"Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől." - Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

"Szellemes és kifejezetten kacagtató, benne épp a megfelelő mennyiségű érzelemmel. A Nem mézes hetek tökéletes kikapcsolódást nyújtó romantikus komédia. Mindenki készüljön fel, hogy az elsőtől a hátsó borítóig haladtában rengeteget fog nevetni és mosolyogni." - Helen Hoang, a Menyasszony rendelésre írója

"Ebből az egyszerre érzelmes és vicces, "ellenségből-szerető"-regényből megtanulhatjuk, hogy az életben a legjobb dolgokra mind igaz, hogy all-inclusive, ingyenes és másra át nem ruházható." - Kirkus

"Lauren zseniálisan ötvözi a romantikus regényekben megszokott elemeket - ellenségekből szeretők, álházasság, kiáltóan ellentétes jellemek -, és gyúr belőlük olyan vidám olvasmányt, hogy az olvasók minden szaván csüggeni fognak." - Publishers Weekly

"Lauren e legújabb, enyhén pikáns, vidám művével is olyat alkotott, ami egészen biztos örömöt okoz majd az olvasóknak. Ez a forró nyári románc tökéletes olvasmány a medence vagy a tenger partjára, kár volna kihagyni!" - Library Journal

"Lauren legújabb kötete szexi és mulatságos romantikus regény, amely bepillantást enged egy soktagú, összetartó mexikói-amerikai család mindennapjaiba, és az ikernővéreket figyelve az is kiderül, a vér nem válik-e vízzé. Az olvasók felkészülhetnek a harsány hahotázásra... Jasmine Guillory és Sally Thorne rajongói számára kötelező." - Booklist

"Könnyed, kacagtatóan vidám történetet mesél el a Nem mézes hetek, amelyet a túlságos kotnyeleskedés övez (a számos Torres nagynéni és unokatestvér folyamatosan beleártja magát Ami és Olive életébe). Elragadó és élvezetes olvasmány kerekedik abból, ahogyan Olive Ethan iránti kezdeti ellenszenvét lassanként megenyhítik a sorozatos felismerések, hogy a férfinak számos jó tulajdonsága is van." - Shelf Awareness

---

Idézetek a könyvből

„– Nem vagyok menyasszörny! – tiltakozik. – Csak perfekcionista.”

„Ha győzöl valamiben, egyszerre győztesként tekintesz magadra, és aztán valahogy onnantól… folyton nyersz.”

„Míg Ami maga a két lábon járó négylevelű lóhere, addig én mindig is szerencsétlen voltam.”

„Igen, Ami meg én egypetéjű ikrek vagyunk. Százhatvannégy centi magasak vagyunk, sötét hajunk a pára leghalványabb jelenlétét is rosszul viseli, sötétbarna a szemünk, pisze orrunkon azonos mintázatú szeplők ékeskednek – ám itt véget is ér a hasonlóságok sora.”

„A szeretet nagyon kimerítő tud lenni.”

„Közelebb érve aztán az is kiderült számomra, hogy több szempillája van, mint amennyire egyetlen személy jogot formálhat.”

„Most őszintén, milyen családtagok képesek üzeneteket küldeni az embernek, miközben egyértelműen a telefonjáról olvassa fel a mondanivalóját? Hát az enyémek, nyilvánvaló.”

„Frangipáni illata száll a levegőben, és a hullámok moraja majdnem elnyomja az üresben járó bőröndszállító kocsi hangját. Egészen biztosra veszem, hogy Ethan és én elértük életünk első, lelkes konszenzusát: Egek! Ez a hely elképesztő.”

„Ethanre sandítok, aki szeretetteljes pillantással néz rám – ami nála annyit tesz, hogy javában tervezgeti a temetésem utáni svédasztalra kerülő fogásokat, miután meggyilkolt, és sikeresen eltitkolta, hogy ő volt.”

„Őszintén szólva annyira jó fizikumú, hogy az már igazságtalanság.”

„– Tehát úgy kell tennünk, mintha házasok lennénk? Például megérintjük egymást… mintha szeretnénk a másikat?
Olyan hangsúllyal köpi a szeretnénk szót, mint amilyennel mások például azt mondanák, megcsonkítani és feldarabolni.”

„Olive felsőjén ez a felirat állt: „Ütközzünk a Nagy Hadron órája alatt”, és úgy gondoltam, ezzel a nővel muszáj megismerkednem, ha érti a fizikai témájú poénokat. – Mr. Hamilton harsányan felnevet, és tenyerével az asztalt csapkodja. Ami engem illet, őszintén, az állam is leesik. Az Ethan által mondott történet valójában nem a megismerkedésünk története, hanem talán a harmadik vagy negyedik találkozásunké – éppenséggel ezen az estén határoztam el, hogy innentől egy fikarcnyi energiát sem fektetek abba, hogy barátságos legyek vele, mert akárhányszor közeledem, rövid úton eloldalog, és átmegy egy másik helyiségbe.”

„– Lehet, hogy rémes feleség lesz belőlem egyszer, de most már legalább tudjuk, hogy hamisnak elmegyek.– Végtére is mindenkinek kell kitűznie célokat.”

„Bármennyire utálom is őt… szerintem elkezdtem megkedvelni kettőnket.”

„Mintha mindkettőnk tudatáig most jutott volna csak el, hogy hamarosan milyen könyörtelenül véget ér a tündérmesénk.”

„Ha két héttel ezelőtt valaki mutatott volna egy fotót erről a jelenetről, könnyen lehet, hogy szörnyethalok a sokktól.”

„Hagynom kellene, hogy a múlt valóban múlttá váljon?”

„Elkezdtünk felnőni. Hagyjuk, hogy bizonyos emberek megbűnhődjenek a döntéseik miatt, másoknak viszont hagyjuk, hogy jóvátegyék a hibáikat…”