Bővebb ismertető
Mire vár, mire vágyakozik az ember, amikor azt sem tudja, megéri-e a másnapot? Miben reménykedik egy fiatal lány, amikor városát idegen hadak ostromolják? Miért kel át egy másik hófödte hegyeken, tudva, talán sosem tér vissza otthonába?
A tatárjárás idején játszódó történetben a szempillára hulló hópelyheknek éppen olyan fontos szerep jut, mint a fellegvárra árnyékot vető nyílvesszőknek. Két lány, két világ. Hogyan befolyásolja sorsukat, hogy honnan indulnak és merre tartanak? Megtalálják-e a szerelmet, marad-e idejük a boldogságra, miközben a világ egyre fenyegetőbbé válik körülöttük?
Ebben a téli regényben jégvirágokat mintáz a pocsolyákra a fagy, és az emberi szívet rémület dermeszti. Az író biztos kézzel fonja egybe az egymás mellett futó történetszálakat, hogy reményt adjon, vigasztaljon, hogy merjük elhinni: nincs semmi baj. Kibogozhatatlan kötelék szövődik: az élet és a halál köteléke, a túlélés és a gyász köteléke.
Schmöltz Margit két lány, a magyar Mandula és a mongol Tungalag történetét tárja elénk egy kegyetlen korban, nem várt fordulatokkal, mégis szívhez szólóan.
Schmöltz Margit 1972-ben született Esztergomban. Gyermekéveit, kamaszkorát Székesfehérváron töltötte. A Debreceni Egyetemen informatikus könyvtáros, az ELTE-n kulturális menedzser szakon végzett. Novellákat, romantikus történelmi regényeket, meséket ír. Tagja a Történelmiregény-írók Társaságának. 2020-tól az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár igazgatója.
A tudomány- és művelődéstörténet, ezen belül is az orvostörténet különös utakra tereli szövegeit: a női lét alapkérdéseit mutatja meg, a medicina históriájával, a kultúrtörténet érdekességeivel fűszerezve. Történeteiben a történelmi tények jelentik a kapaszkodót, a köréjük szőtt fikcióban a női gondolkodásmód, világlátás kerül előtérbe. Hősei csendesen szövögetik a szálakat, életben tartják az emberiséget: szerelembe esnek, gyermeket szülnek, táplálják a családjukat, gyógyítanak, bábáskodnak és temetnek - mikor, mire van szükség.