Bővebb ismertető
Katona József Korai Drámái 3.
A Demeter Júlia és Nagy Imre által sajtó alá rendezett kritikai kiadás három drámát foglal magában, amelyek a lovagdráma, a vitézi játék színjátéktípusához kötődnek, s összefoglalóan a vitézi játék címmel adjuk közre őket. Mindhárom német nyelvű epikus, illetve drámai forrásszövegre vezethető vissza, melyeket Katona szabadon, saját dramaturgiai elképzelése szerint használt fel.
A' Borzasztó Torony és a kicsit későbbi Monostori Veron'ka szüzséjét 18. századvégi német regényekből merítette Katona. Mindkét cselekmény fordulatos kalandokon, elvetemült, gonosz figurák fondorlatain, várak és várurak bukásán, párviadalokon, nőrablásokon keresztül egyre közelebb kerül a tragikus véghez, ám a vitézség - a véletlen jótékony segítségével - elhozza az igazságszolgáltatást. A túlzsúfolt, fiktív idegen környezetben játszódó A' Borzasztó Toronynál sokkal ügyesebb a magyar közegbe helyezett Monostori Veron'ka, az előbbi 1814-es bemutatója ugyanakkor Katona további drámaírói fejlődését bizonyíthatja.
Az István, a magyarok első királya, amelyet korábban fordításnak tartottak, az eredetiség jegyeivel bíró szabad átdolgozásnak tekinthető, ezért került ebbe a kötetbe.
Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
Kecskeméten született, iparos, nem nemesi családban. Szülővárosában, más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan, az iparos-paraszt polgárság tehetősebb tagjai támogatták a művelődés intézményeit. Katona szülei, bár maguk iskolázatlan emberek voltak (apja takácsmester), fontosnak tartották, hogy legidősebb fiúgyermeküket taníttassák. Gimnáziumi osztályait befejezve Katona József jogi tanulmányokat kezdett: a kor szokásai szerint a nem nemesi származású ifjak számára a jogi pálya tette lehetővé a vármegyei vagy városi tisztségek betöltését, illetve az értelmiségi foglalkozások művelését.
Egyetemi tanulmányai során nem ért el különösebben jó eredményeket, viszont számos egyetemi társához hasonlóan színészként csatlakozott a pesti magyar színtársulathoz. Békesi József álnéven írta alá a szerződését. Kisebb szerepeket játszott, de drámafordításokkal, átdolgozásokkal és eredeti darabok írásával szintén kimutatta a színjátszás iránti elkötelezettségét. Színésztársai között volt Széppataki Róza, aki később Déryné néven vált halhatatlanná.Katona félszegen, levélben vallott szerelmet a színésznőnek, aki nem viszonozta érzelmeit; valójában nem is tudta igazán, kitől kapta a vallomást, hiszen a fiatalember csak a neve kezdőbetűit írta alá. A színészet mellett egyetemi évei alatt a történelem foglalkoztatta, korai drámái is főként történelmi tárgyúak.
1815-ben tett ügyvédi vizsgát, és ebben az évben készítette el Bánk bán című történelmi drámája első változatát. Ezután drámát többet nem írt. Pesti ügyvédek irodájában dolgozott mindaddig, míg 1820-ban rövid ideig önálló irodát nem működtetett. Ez a vállalkozása kudarccal végződött, viszont sikeres pályázata alapján ugyanebben az évben szülővárosában alügyésszé választották. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott, magányos életet élt, színjátszással, irodalommal hivatásszerűen nem foglalkozott.
Még nem volt negyven éves, amikor egy nap, 1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban meghalt. Szülei a Seress Pál ismerősüktől kért kölcsönpénzből temették el fiukat április 17-én.
Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.