Lui Leblanc, Sóbucka szülötte

Ez a könyv egy különös utazás.
Nemcsak Óbuda paneljei, a MÁV peronjai vagy a vidéki kis falvak
hangulata sejlik fel a lapokon, hanem egy egész belső univerzum,
amelyet Labancz István - alias Lui Leblanc -
sajátos humorral, mélységgel és játékossággal tár elénk.
Egy életút naplója ez, ahol a gyermekkori álom, a felnőttkori töprengés
és a barátságokban rejlő művészi erő egyaránt szerephez jut.
Számomra ez a könyv személyesen is fontos.
Istvánnal közel öt éve vagyunk barátok.
Ez nem díszletbarátság, hanem az a fajta
,,ne add fel, csináld, merj álmodni" kapcsolat,
amikor az ember bátorítja a másikat akkor is,
amikor a világ épp nem figyel.
Megosztjuk egymással a gondolatainkat,
inspiráljuk, támogatjuk egymást
- néha egy jó szóval, máskor egy jó adag humorral,
és olykor csak annyival: ,,most nyugodtan egyél előbb, aztán írd meg."
(Vagy egy jó adag pogácsával.)
Emlékszem, néhány éve még csak álom volt egy könyv
- ma pedig itt van a negyedik.
Ez már nemcsak egy szerző hangja, hanem egy teljes világé.
Akik szeretik a mélyen személyes, mégis egyetemes történeteket,
a finoman abszurd humort, a lírai töredékeket és a vizuális játékokat,
azok ebben a kötetben igazi kincset találnak.
Nem csak olvassuk - benne vagyunk.
,,Ahol a peronok költészetté válnak, a pogácsa életfilozófiává,
és az álomból könyv lesz. Lui Leblanc világa - érdemes belépni."

- Lukács Gabi