Bővebb ismertető
Egy hozzátartozó halála mindig megterhelő, ám sokszor nem csak a szeretett személy elvesztésével kell megküzdenie a gyászolónak. Előfordul, hogy fény derül valami olyasmire, amiről nem volt tudomása. Singer Magdolna gyásztanácsadó interjúalanyait sokkolják a kiderülő titkok.
Számos esetben nehezen megbocsátható, megsemmisítő ügyek kerülnek napvilágra, például felhalmozott adósság, kettős élet, szeretők, eltitkolt gyerekek, másság, családi szégyen. Ilyenkor az itt maradó úgy érzi, elárulták, és a döbbenet, a kiábrándulás, a düh megmérgezi, összekuszálja a gyászát. Másokat fájdalmasan érint, hogy már késő bármit jóvátenni, vagy felmerülhet bennük, hogy talán segíthettek volna. Egy biztos: mindannyian választ keresnek arra a kérdésre, ki volt valójában az az ember, akit elveszítettek, és mi igaz a közös múltból. A felkavaró esetek bemutatják a nehezített gyászfolyamatot, ugyanakkor tanúi lehetünk a megbocsátás és a személyiségfejlődés szívszorító példáinak is.
„Mennyire ismerjük a szeretteinket? Mennyire mozgunk otthonosan legbensőbb világukban? Tudjuk-e, valójában kik ők? Tisztában vagyunk-e vágyaikkal, érzéseikkel, tetteikkel? Őszinte-e a kapcsolatunk, vagy hazugságokkal, elhallgatásokkal terhelt? A megszólaló interjúalanyok történetei kíméletlenül rávilágítanak, milyen távol lehetünk a hozzánk legközelebb állóktól is. A feltáruló titkok egy szempillantás alatt rombolnak le mindent, ami korábban igaznak tűnt. Válaszokra már nincs lehetőség, így az itt maradóknak egyetlen eszközük van: önmagukban átformálni a történteket, hogy újra értelmet nyerjen a múlt. Az elbeszélők által intim közelségbe kerülünk ehhez a sokszor kegyetlenül nehéz folyamathoz, miközben saját életünk tisztázatlanságaival, kapcsolataink őszinteségének kérdéseivel is szembe kell néznünk.” Orvos-Tóth Noémiklinikai szakpszichológus, író, előadó
„Az őszinte szembenézés, az önismeret és katartikus felismerések forrása ez a kötet. Történetei meggyőznek az élet folytathatóságának és tisztaságának lehetőségéről. Segítenek felismerni a különbséget társaink bűnei és saját kegyes önáltatásunk között, életünk és kapcsolataink világos felmérésére és képviseletére sarkallnak. Elvezethetnek a saját eredeti családunkban elszenvedett traumák és nehéz veszteségek feldolgozásának igényéhez is.” Dr. Koltai Márianeurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos
Singer Magdolna (Budapest, 1952. október 30. - ) magyar író, újságíró, tréner, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnöke. Rendszeresen tart előadásokat különböző képzéseken, szakmai konferenciákon hospice, gyász, válás és újrakezdés témakörökben. Önkéntes hospice tevékenységének elismeréseként 2001-ben a kormány Pro Sanitate kitüntetését vehette át. Négy gyermek édesanyja.
A szekszárdi Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett (1971), majd tanulmányait a budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolában folytatta (1972-1974), az iskola befejezése után kirakatrendezőként kezdett dolgozni. A Belkereskedelmi Továbbképző Intézet reklám-propaganda tagozatát 1983-ban végezte el. Ezután a Pszichoteam Mentálhigiénés Módszertani Központnál (1989-1990), majd a Haas & Singer Könyvkiadónál dolgozott (1990-1992), illetve a Kódexpress Kiadónál tevékenykedett (1992-2000).
1994-től kezdetben önkéntes segítőként, majd előadóként és trénerként segítette a Budapest Hospice Ház munkáját, 2001-től ugyanitt már gyászcsoportok vezetésével foglalkozott, valamint kollégáival közösen részt vett a telefonos lelki segélyszolgálat bevezetésének munkájában. (2003-2004). Az ő kezdeményezésére és vezetésével indultak el a Vendégbabák gyászfeldolgozó csoportjai (2006). Önkéntes munkáját 2001-ben a Magyar Hospice Alapítvány Hospice emlékérmével jutalmazták, majd ugyanebben az évben a hospice szolgálatban végzett segítő munkájáért a kormány Pro Sanitate díját vehette át.
Eközben a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán művelődésszervezőként diplomázott (2000), elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia újságírói kurzusát (2003) és újabb diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának mentálhigiéné szakán (2004). Ekkor már rendszeresen írt és publikált, elsősorban a gyásszal, elmúlással, érzelmi veszteségekkel járó lelki munka foglalkoztatta. Személyes és munkája során szerzett tapasztalatait könyvek formájában dolgozta fel, illetve előadások, tréningek keretében osztja meg az érdeklődőkkel.
2007 óra szabadúszó író és gyásztanácsadó. A Napfogyatkozás Egyesület elnökeként kidolgozta és elindította az „A gyászcsoportvezetés gyakorlata” című akkreditált továbbképzést (2011), majd a „Támasznyújtás perinatális veszteség esetén” című akkreditált továbbképzést (2013), amely a szülészeteken dolgozó egészségügyi dolgozók számára nyújt gyakorlati segítséget a sikertelen terhességek kezelésére, kollégáival közösen pedig elindította a Gyásztanácsadó képzést (2016). Tevékenysége nyomán díjtalan gyászfeldolgozó csoportok kezdtek működni az országban. A válási veszteség feldolgozásának segítésére kidolgozta a tematikáját és elindította a Válás és újjászületés támogató csoportokat (2010).
Az életfogytig tanulás elkötelezett híve. Mestere és példaképe, Polcz Alaine nyomdokában járva hirdeti, hogy idős éveinkben nem csupán értékes tevékenységek folytatására vagyunk képesek, de új kihívások bátor felvállalására is. Jelenleg íróként dolgozik, a Napfogyatkozás Egyesületben végez önkéntes munkát, gyászcsoportvezetőket képez ki, önsegítő csoportokat vezet válás és újrakezdés témában, érzelmi elsősegélyt nyújt váratlan munkahelyi halál okozta krízishelyzetben, valamint rendszeres résztvevője író-olvasó találkozóknak és előadásoknak Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken és a Vajdaságban.
Elvált, négy gyermek édesanyja. Koncz Eduárddal kötött első házasságából született gyermekei: Koncz Orsolya (1976); Koncz Gergely (1978), második, Haas György-gyel kötött házasságából született gyermekei: Haas Olga Sára (1991); és Haas Benjámin (1995).