Bővebb ismertető
Kolozsvár, Bonchida, Casablanca, Tanger, Budapest. És Bánffy Katalin, Bánffy Miklós, Váradi Aranka, Bánffy Katinka, Bornemisszáné Szilvássy Karola egy kötetben. Igazi szenzáció gróf Bánffy Miklós levelezésének első magyarországi kiadása. A kiadványban az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyűjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét, aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét, aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az Életbe, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe - egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként - belekerült. Az apa és leánya közti leveleken túl szintén kuriózum Váradi Aranka naplórészlete, mely az 1944 és 1952 közötti időszak eseménytörténete, a háború és az ostrom, az éhínség és a bombázások árnyékában a túlélés napi krónikája. És természetesen Bánffy Miklós tragédiájának sorai, aki élete utolsó időszakában újra elhagyta, ezúttal végérvényesen, Bonchidát és Budapestre tért vissza.
"Amikor kutatásaim során a most közreadott levélanyag első darabjai a kezembe kerültek, először csak Bánffy Miklós nővéréhez, Katinkához írott leveleit szándékoztam kiadni. Közben több alkalommal is részt vettem tévériport forgatáson a mind jobban és jobban hanyatló, pusztuló Bonchidán. A történelmi 89-es fordulat után egyre több kutatási lehetőség nyílott meg előttem, s miközben megjelent a Kis(Bán)ffy könyvem, a Bonchidai Prospero, megtaláltam Váradi Aranka naplójának (eddig egyetlen ismert) 1942-1952-es kötetét. Megismerhettem Jelen-Bánffy Katalint, akitől megkaptam az édesapja hozzá írt leveleit, s kikerekedett bennem Bánffy Miklós élete utolsó éveinek a története." (Marosi Ildikó)
"Olyan árván érzem magam Maga nélkül - és Bonchida nélkül! - Vigyázzon az egészségére, ne rontsa el a gyomrát, ne hűljön meg, ne töprengjen túl sokat! Kérem, olvassa fel levelemet Katinka néninek is, nagyon sokszor csókolom a kezeit, ne haragudjon, hogy nem írok neki külön, de ez után a levél után valóságos írógörcsöm van!"
Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.
1873-ban született, Kolozsvárott. 1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte.
Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.
A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949-ben kiéhezetten, rongyosan érkezett meg feleségéhez Budapestre.
Pár hónappal később a Haynal-klinikán halt meg 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban vitték haza és helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.
Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.