Sorsod Borsod

Mészöly Ágnes ajánlója:

Vannak helyek, ahonnan sosem szabadulsz. Ahonnan elköltözni talán, de távozni nem lehet. A spirituális vonzás a galaxis túlvégén is megtart, ahol a Föld gravitációja már érzékelhetetlen.

Alexa - sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója -, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.

Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből - melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét -, egyre személyesebbé válik számára az ügy.A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Bánhidi Lilla első krimijének hőse versenyfutásba kezd az idővel és a titokzatos, tökéletesnek tűnő gyilkossal, ám hogy a célszalagnál mi vár rá, mindenki számára rejtély.

A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.


Részlet a regényből

November 15. csütörtök
Miskolc, Népkert

– Rexi! Hozzám!Rekedt férfihang hasít a Népkert nyirkos levegőjébe. Az ösvény a szokásosnál is sötétebb, a köztéri lámpák fényét lefogja a köd, a körvonalak csak tompán látszódnak. A feléjük tornyosuló több százéves platánfák mint a hegyek festik még feketébbre az estét.

– Hozzám!

Háromsaroknyira, a park közepén foltos, hosszúszőrű kutya csóválja a farkát izgatottan. Mohón szívja magába a térkövek mellett, a fűszálakon maradt szagokat. Hallja az ismerős hangot, felismeri a nevét, de ügyet sem vet rá. Kevésnek érzi a póráz és a nyakörv szétválasztása óta eltelt időt. Tovább szaglászik. Ismeretlen, intenzív aroma csapja meg az orrát, édeskés és fanyar. Követni kezdi. Jobbra fordul, a szökőkútnál még erőteljesebben érzi. Gyorsabban szedi a lábát, belefeledkezik a szimatolásba. Az új szag a kisösvény felé csábítja. Rákanyarodik, érzi, már nagyon közel a forrása. Futásnak ered.

A Vigadó felől szél támad. Végigsüvít az üres járdaköveken, körbefújja a szökőkutat, a pad alatt felkap egy csikket és a rekortán futópálya felé söpri. Tovább kavarog a játszótér felé, befúj a hattornyú vár fedett csúszdájába, megmozgatja a rozsdás hintát. A nyikorgás éles hangja végigfut a sötét parkon.

A kisösvény eldugott végén, az országúthoz közel, a kutya egy háromtörzsű fa tövéhez rohan. Belegázol a gondosan összehordott avarkupacba. A színes levelek magasra röppennek. Mélyről, a halom aljából gyémánt hideg fénye csillan.

– Rexi! Vissza! – kiált erőteljesen. Fütyülni is próbál, de vacog a foga. – Hol az istenbe vagy már?

Összegyűrődött cigit vesz elő a kabátja zsebéből, idegesen kattogtatja az öngyújtót. A cigi izzani kezd, mélyen beleszív, és gyors léptekkel a kutya után indul.

Átlagosan tizennégy és tizenhat fok közötti hőmérséklet, országszerte több órás napsütéssel, ezt ígérték mára a meteorológusok a kereskedelmi csatorna reggeli híreiben. A miskolciak meleg kabátot vettek. Miskolcra nem érvényes sem az átlagos, sem az országszerte. A Búza téri mérőállomáson a hőmérő higanyszála kilenc foknál megállt. A nap csak délelőtt sütött ki, és tíz perc után el is tűnt.

Rexi a levelek közé fúrja az orrát, a farka gyors ritmusban csapkod jobbra és balra, az egész hátsó fele vele tekeredik, mindjárt eléri a célt. Mindent beterít az új szag, elnyomja a jelölések maradékát és addigi kedvence, a rothadó fű aromáját is. Egy pillanatra felnéz, füle figyelőállásba hegyesedik, maga elé mered. Valami kilóg a levelek alól. Valami oda nem illő, amilyet még soha nem talált a szokásos esti népkerti sétákon. Érzi, onnan jön a frissen felfedezett szag. Lendületet vesz, elrugaszkodik. Az egyik platán takarásában egy alak feszülten figyeli. Rexi lába már a levegőben, mikor szorítást érez. Határozott szorítást a hátán, közvetlenül a nyaka alatt. Fájdalmasan felvakkant.

– Végre megvagy! – kiáltja a gazdája, és visszarántja a járdára. – Rossz kutya!

Rexi kétségbeesetten ugat, nyüszít, lába a fa felé kapálózik. Teljes erővel próbálja a gazdáját visszahúzni. A nyakörvén élesen csattan a póráz fémcsatja. A férfi a kezére tekeri a szíjat és erővel a járdán tartja a kutyát. Közel húzza magához. A platán mögötti alak hátát a fának veti.

– Gyere szépen, mindjárt vacsora! Pörkölt lesz. Te is szereted. Ha jó leszel, kaphatsz belőle!

A pórázt a Jégcsarnok irányába húzza, eltűnnek a sötét park fái között.

Az éjszakára ígért szélvihar a vártnál hamarabb érkezik. A Népkertet a hármas út felől éri. Belekap a háromtörzsű platán hatalmas lombjába, erőteljesen tépázza. Az ágak reccsennek, a levelek egymás után hullnak a földre, rá a maradék avarkupacra. Mindent betemetnek a fa körül.

„Köszönjük a tudósítást Radványi Alexának, és most időjárás. Hétvégén lehűlés várható, majd hétfő reggel enyhe melegfronti hatás érvényesül hazánkban, amely többfelé okoz havazást.” A pörkölttel terített vacsoraasztalhoz átszűrődik az esti híradó vége. „A legnagyobb mennyiségű hó az északkeleti területeken, főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében várható. Oda a szokásosnál hamarabb érkezik idén a tél.”