"Múltidézés? Kulcs a jelenhez is! Költészet, amely elvezet a valósághoz, és valóság, amely költészetet szült. Aki Magyarországot meg akarja ismerni, vegye kezébe Orbán Ottó összegyűjtött költeményeit" - írja bevezetőjében Kabdebó Lóránt, aki 1987-1988-ban készített...
"Múltidézés? Kulcs a jelenhez is! Költészet, amely elvezet a valósághoz, és valóság, amely költészetet szült. Aki Magyarországot meg akarja ismerni, vegye kezébe Orbán Ottó összegyűjtött költeményeit" - írja bevezetőjében Kabdebó Lóránt, aki 1987-1988-ban készített tízrészes életműinterjút kortársával, Orbán Ottóval. Az "Egy szegény fiú" eszmélete lapjain egy sajátos 20. századi magyar élettörténetet ismerhetünk meg a negyvenes és ötvenes évek traumáitól kezdve a pályakezdés korszakán át a nyolcvanas évek alkotói jelenéig. Emlékképek, anekdoták, önelemzések - Orbán Ottó fekete humorával, vérbő, mégis empatikus iróniájával. Az életműinterjú, miközben a költő életének és pályájának meghatározó pillanataira és történéseire fókuszál, legkivált arra, miképpen lesznek-lehetnek az életrajzi mozzanatok Orbán Ottó költészetében poétikai motívumokká, egy nemzedék eszmélésének a krónikája is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rögzített anyag most olvasható először, Orbán Ottó nyolcvanadik születésnapján.
„végülis minden számítás eredménye nulla / végülis minden nulla egy újabb számítás kezdete” Orbán Ottó a Föltámadás elmarad című 1971-es verseskötetéből választottuk erre a hétre a versünket, mely rezignáltan néz szembe az emberi természet, eszmék és technika (ön)pusztító mivoltával. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
1936. május 20-án született Budapesten. 1956-ban nyert felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-könyvtár szakára. Betegsége miatt csak három szemesztert végzett el, diplomát nem szerzett. 1958-tól szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.
1981 és 1991 között a Kortárs rovatvezetője, 1991-től 1998-ig pedig főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársaként dolgozott. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem (Minneapolis) hívta meg előadóként tanítani. Első verseskötete huszonnégy éves korában jelent meg.
Költőként, íróként és esszéistaként egyaránt jelentőset alkotott. Stílusgyakorlatai, paródiái során a magyar- és világirodalmi panteon legjelesebb szerzőivel alakított ki utánozhatatlan irodalmi kapcsolatot. Alkotói termékenységét saját műveinek példátlanul nagy száma mellett számtalan műfordítása is bizonyítja. A legkülönbözőbb nyelvekről fordított.
1964-től tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, szintén '64-től a Magyar P.E.N. Clubnak (ugyanitt 1989-től alelnök), 1982-től a MÚOSZ-nak, valamint 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
2002. május 26-án, hatvanhat éves korában hunyt el.
Díjai József Attila-díj (1973, 1985), Graves-díj (1974), Európa Könyvkiadó Nívódíja (1983, 1984), Déry Tibor-jutalom (1986), Az Év Könyve Jutalom (1986, 1994), Radnóti Miklós-díj (1987), Weöres Sándor-díj (1990). Kossuth-díj (1992), Alföld-nívódíj (1992), Kortárs-különdíj (1992), IRAT Alapítvány Nívódíja (1993), a MAOE, valamint a Soros Alapítvány Életműdíja (1997).
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.