Pascal Eric

Örökké fog kínozni a bűntudat, amiért a fagyos lángjával perzselő démon évekkel ezelőtt elragadott téged.Bárcsak lett volna elég bátorságom, hogy megszólítsalak, amikor még utoljára mosolyogva jöttél velem szembe az árvaház folyosóján. Most minden másképp lenne? Az...

Már sosem leszek ugyanaz a függőségeinek láncára vert férfi, mint aki korábban álságos szándékkal belépett a lila ködfátyolba öltözött hölgy sarki fénnyel átragyogott barlangjába. Még számtalan kérdésem lenne hozzá, de az egyre erősebb rengések, az ezerszínű lombok...

Minden, amit tettem, értünk tettem. Gátlástalanul és megbánás nélkül a közös életünk reményének bármire kész szolgájaként. Vajon még ugyanaz vagyok belül, mint akit először magadhoz húztál a tóparti sétány fűzfa alatti padján? Megismersz még egyáltalán, ha...

Kénsavas felhők közé, szinte lélegezhetetlen légkörbe érkeztem idegenként az angyali civilizációjukba, mégis köztük találtam meg azt, aki örökre magához láncolta a bensőm.Évek óta titkolom előlük, hogy ki vagyok valójában, de a céljaim felfedése helyett ma csak az...

Otthon. Világegyetemek magányos átutazójaként már nem tudom, mit is jelent számomra. Veled minden más volt. Nem érdekelt, hogy koktélt iszogattunk a rózsaszín hullámú öbölben, vagy épp egy meteorzápor elől futottunk az életünkért, mert tudtam, hogy sehol sem lennék...

Az emberiség talán utolsó novembere, a pokol a Földet járja. Letűnt civilizáció kietlen országútján pontos koordinátákhoz száguldunk, mégis ismeretlen cél felé. A városon kívül nem látni lelküktől megfosztottakat, mintha a fagyott csend nem is az invázió eredménye lenne....

Ezernek érzem a huszonöt évet, amit a kémhálózatuknál lehúztam. Születésemtől fogva kisajátítottak maguknak, sosem hagytak nekem igazi választást. Már doppingol a harag, a képzés módszeresen ölte ki belőlem a jót az elhitetett szent cél érdekében. A célért, ami miatt az...