CANTICUM NOVUM CD

CANTICUM NOVUM KAMARAKÓRUS: Orbán György, Vajda János, Selmeczi György vegyeskari művei ORBÁN GYÖRGY (1947) Világi dallamok, vegyeskarra és zongorára (2012) Kolozsváros Dűvô (egy kalotaszegi népdalra) Tavaszi szél Három szász népdal 4. A brassói várkapuban (2013) 5. Szélfútta dalocska (2014) 6. Látomás (2009) VAJDA JÁNOS (1949) zsoltár (2013) zsoltár (2015–2016) SELMECZI GYÖRGY (1952) Cantiones de Sancto Ladislao Rege (2015)

Orbán György három briliáns, hagyományôrzô és egyben nagyon modern népdalfeldolgozása – egy sokrészes kórusciklus Világi dallamok fejezetének darabjai – adja meg a felvétel alap hangját. A zongorakíséret minden, csak nem a népdal-parafrázisok megszokott akkordikus ritmus-alájátszása, önálló életet élô változatos hangkavalkád, markáns ritmus-profillal, meglepô dzsesszes utánérzésekkel. A Kolozsváros (olyan város), emblematikus dallam, egyfajta városi népdal, szövege alapján még a virágzó céhes élet idejébôl származhat. Bármily sajátunknak érezzük is, dallamának minden eleme idegen eredetű, hármashangzat-felbontásos kezdése európai forrásokra, 3.-4. sorának ereszkedô szekvenciái szlávos hatásra (szlovák eredetre?) utalnak. „A dallam sarkos-makacs ritmikai egyformasága valósággal felhívja a zeneszerzôt arra, hogy leginkább ezen változtasson. A kis darabban ez történik.” – írja bevezetôjében a szerzô. Dűvô címen a 70-es években kibontakozó táncház-mozgalmak egyfajta himnuszként énekelt, csodálatos lassú dallamát dolgozta fel a komponista, az Édesanyám rózsafája mezôségi-kalotaszegi változatát. A cím a dűvô-kíséretre utal, a falusi vonósbandák tipikus játékmódjára, ami egy olyan lassú, látszólag egyenletes negyedekbôl álló akkordikus lüktetés, ahol a második ütés hangsúlyosan rövidebb, felcsattanás hatású. A darab fôszereplôje a dűvô-kíséret maga: a feldolgozás során a kórusszólamok (hangutánzó szótagokkal) szinte kizárólag a dűvôt és variánsait szólaltatják meg, a népdal a maga egyszólamú puritánságában a zongorán hangzik fel, csupán egy-két kulcsszó, mondatfoszlány erejéig erôsít rá a kórus. A Tavaszi szél a magyar folklórkincs talán legismertebb dallamát dolgozza fel, egy 17. századi, európai gyökerű virágéneket. A 20. század elsô harmadában „bukkant fel újra” a moldvai csángók archaikus kultúrájában, ezért nem meglepô a tökéletesre csiszolódott szöveg és dallam párosa. Tömör, egyszerű forma, redukált hangkészlet, markáns zárlatok és a négyszer elôforduló re-mi hajlítás káprázatos, bravúros zenei lelemény: ezek mind-mind rendkívül vonzóvá és azonnal megtanulhatóvá teszik. Orbán György feldolgozásának emelkedô nagytercekben haladó hangnemei robbanékony ívet kölcsönöznek a zenei folyamatnak, olyan egyedi hangú zongorakíséret mellett, ami színesen cikázó, szinte a szalonzene hatását idézô hármashangzatfutamokkal lepi meg a hallgatót. A Három szász népdal feldolgozásainak szövegforrása Es saß ein klein Waldvögelein – Egy kis madárka ült vala (Kriterion, 1977), de Kányádi Sándor irodalmi igényű magyar fordítása helyett az eredeti népi dallamokra jobban alkalmazható szabad fordítást választotta a zeneszerzô. A brassói várkapuban ballada középkori eredetű dallama Orbán egyik kedvenc melódiája – zongoradarabban és dalban is feldolgozta – táncos lejtésű élénk 6/8-os ütemben jelenik meg, aprólékosan szillabizált szöveggel. „A dallam végtelenül gyengéd, révült ’dreitaktel’, poszt valcer táncvilágunkban a keringô felé húz, mi mást is tehetne?” – írja kottája bevezetôjében a zeneszerzô. A Szélfútta dalocskában az otthon vonzása, a hazatérés (de hova?) gondolata lesz a fô költôi motívum. A zene érzelmes líraisága Brahms kóruszenéjét juttatja az eszünkbe, amelyhez elementáris hatású virtuóz zongoraszólam ellenpontja társul. Hiába sokszáz évesek a szövegek, A brassói várkapuban, meg a ciklust lezáró Látomás is felkavaró módon utal az erdélyi szászság legújabb kori odüsszeájára: elôbbiben a Nyugatról „küldött” vôlegény, itt a megsemmisült ház jelentéses motívumaiban. A Látomás giusto tempójú, lakonikus dallamát (két mondat és egy konkluzív-ismétlô refrén, szabad passacaglia formában feldolgozva) szintén nemzedékek énekesei ízlése csiszolgatta. Az elsô hat versszak során szinte változatlanul marad a komoly hangú melódia, a „látomás” – eltűnt ház, amelyet virágokból épít újjá hôsünk – narrációja azonban, mint felfordult világ, mindent borít: a fôdallam hangutánzó szótagok mögé rejtôzik, sikolyszerű koráldallam mesél tovább. Vajda János két genfi zsoltárfeldolgozása a cappella vegyeskarra a Canticum Novum Kamarakórus számára készült. A 10. zsoltárban a panaszvers kilenc versszakából négyet dolgoz fel a szerzô, a rá jellemzô neoklasszikus kórusdeklamáció eszközeivel, a veretes szövegek és az eredeti zsoltárdallam sokrétű feldolgozásával. Egy pár kiragadott példával illusztrálva: az 1. strófa (Isten megszólítása) négyszólamú izoritmikus akkordikus feldolgozást kap, majd a nôi szólamokra szűkülve a genfi dallam együtt szólal meg annak augmentált változatával, és fokozatosan mindketten egy szabadon kezelt kánonba simulnak. A harag-versszakoknál újra megjelennek a férfihangok, és a turba-kórusok szaggatottságával, imitációs felelgetések formájában tör ki a panasz, majd az Isten bölcsességében bízó soroknál újra izoritmikussá alakul a folyamat. A szakaszok egyfajta jelképesen is értelmezhetô plagális hangnemi tervet (d-a-g-d) látszanak követni. A 24. zsoltár, eleven lüktetésű, vidám zsoltárfeldolgozás, egy humoros reneszánsz madrigál és izgô-mozgó balkáni néptánc hangulatát megidézô a cappella kórusmű. Eredetileg Vajda Cantus firmus – A megtartó ének című 2014-es kantátájának gyermekkari tétele, amelyet a Canticum Novum kérésére kamarakórus letétben is megkomponált a szerzô. A 10. zsoltártól eltérôen itt dallam és kíséret markánsan elkülönül: a különbözô szólamokban megszólaló, számos ritmikus metamorfózison átesô zsoltármelódia mellett fergeteges hatást keltô hangutánzó „dan-da-va-dan” kísérômotívumok szólalnak meg ostinato-szerűen, ágáló kvint-oktáv dallami gesztusokkal. A hálaadó 24. zsoltár 1. és 2. versszaka közé Csokonai Vitéz Mihály versébôl, a Töredékekbôl származó strófa ékelôdik: „Oh, milyen boldog az ember, Kinek hasznot hajt föld, tenger…” Selmeczi Györgyöt már a 2000-es évektôl kezdve foglalkoztatta a szentek életének leíró vagy dramatizált feldolgozása, így született az a hat darabból álló himnusz-ciklus, amelyek a magyar szentek kantátasorozat – Szent László elôtt Szent Márton és Szent Jakab alakjával foglalkozó műveket is komponált a szerzô – elôképeit jelentik. A Szent László kantáta (Cantiones de Sancto Ladislao Rege, 2015) szent királyunkra vonatkozó latin liturgikus szövegek és magyar népénekek csokrát dolgozza fel. Különleges, kifinomult felépítésű és tartalmú szövegek ezek, ahogy a szentek életét feldolgozó szövegek általában, hiszen forma és tartalom, minden vesszô és jelzô évszázadok alatt csiszolódott tökéletessé. Fordulatos drámaiság jellemzi ôket, nem ritkán humoros elemekkel tarkítva, kiegyensúlyozott terjedelmű formarészekkel, amelyek párhuzamosan és koncentráltan jelenítik meg az életút történéseit és a moralitást. A szöveg latin része Szent László verses zsolozsmájából (az 1. Vesperásból) származik, amely mai tudásunk szerint Váradon, László szentté avatásának idején, 1192 körül keletkezett, szerzôje Elvinus püspök lehetett. A mű valamennyi magyarországi liturgikus forrásban megtalálható, a középkori hazai liturgia-, irodalom- és zenetörténet egyik remekműve. A latin forrásszövegek közé két Szent Lászlót dicsôítô 18. századi népének („Zengd magyar nemzetünk Szent László szentségét”; „Keresztes vitézek daliás vezére”) ékelôdik. A kantáta felépítésében feltűnik a többször visszatérô diadalmas, trombitaszólós Alleluia-szakasz. © Gyenge Enikô A Canticum Novum Kamarakórus 1989-ben alakult Debrecenben, karnagya Török Ágnes. A kórus tagjai fôiskolai és egyetemi hallgatók. Az énekkar létszáma általában 24-28 fô. Régi mesterek művein kívül az énekkar elsôdleges hivatásának érzi, hogy kortárs magyar zeneművekkel is megismertesse a közönséget. A legújabb zeneművek közül több ajánlása (Barabás Árpád, Kákonyi Árpád, Kerékfy Márton, Martos László, Orbán György, Vajda János művei) kifejezetten a kamarakórusnak szól, és számos ôsbemutató fűzôdik a nevükhöz – a felvételünkön felhangzó Orbán-darabok, a Kolozsváros, Dűvô és a Három szász népdal, valamint a két Vajda-zsoltár. A kamarakórus Magyarországon kívül Európa több országában is hangversenyezett (Belgium, Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Csehország, Románia, Lengyelország), s ez idáig tíz nemzetközi kórusversenyen ért el helyezést. Az énekkar karvezetés szakos hallgatók gyakorló kórusa, diplomahangversenyek rendszeres közreműködôje.