Kínok kertje [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hirtelen mozdulattal egy növényre, a mezei rutára hajolt, amely az út szélén terpeszkedett finom, hosszú száraival, merev, világoskék ágaival. Minden ága egy elefántcsontszerű tokból nyúlt ki, nemi szerv alakú volt, és egészen apró fürtben végződött, amelynek a virágai hímporral borítva, egészen egymáshoz simultak. - Ez az, ez az! Ó, drágám! Valóban átható, a kiömlött emberi maghoz hasonló szag áradt ebből a növényből. Clara letépte a szárát, megszagoltatta velem sajátságos illatát, majd hímporát az arcomra szórta. - Ó, drágám, drágám! - kiáltotta. - Ez a gyönyörű növény! Hogy megrészegít! Hogy megőrjít! Milyen érdekes, hogy olyan növények is legyenek, amelyek szerelemszagúak! Miért, mondd? Nem tudod? Nos, én tudom. Miért lenne ennyi nemiséghez hasonló virág, ha nem azért, hogy a természet szüntelenül azt hangoztassa minden élőlénynek, minden formában és minden illatban: "Szeressétek egymást! Szeretkezzetek! Kövessétek a virágok példáját. Csak a szerelem uralkodik a világon!" Mondd te is, hogy csak a szerelem van a világon. Ó, mondd hamar!"