Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Elnöki megnyitó.Tisztelt Közgyűlés!Körülbelül egy félszázaddal ezelőtt tervezgették először egy magyar nyelvtudományi társaság megalapítását. A tervezgetés csak odáig jutott el, hogy félig-meddig megállapodtak a társaság elnevezésében. Révai-Társaság lett volna a neve, de voltak, akik aggodalmaskodtak, hogy ez a név összetévesztésre adhat alkalmat. A társaság létrejötte semmi esetre sem ezen múlt, de hogy min múlt, azt nem tudni.A hamu alatti parázs sokáig hamvadozott, de nem vált egészen holtszénné. Közben-közben élesztgették, amíg végre a jelen század első évének végén "egy magánkörű értekezleten több szaktársunk azt indítványozta, alakítsunk egy új társaságot népnyelvi és népköltészeti adatok gyűjtésére s a magyar nyelvjárások tanulmányozására". (MNy. I, 46.) Ennek az eredménye volt az a Felhívás Nyelvtudományi Társaság alapítására," amely 1903 október havában a napilapokban és a következő hónap közepén a Magyar Nyelvőrben megjelent. Ez a fölhívás így kezdődött: Minden nemzetnek féltett kincse és védő pajzsa a nyelve. Nekünk is, magyaroknak, hazafias kötelességünk, hogy vállvetve munkáljunk nyelvünk erejének és fényének gyarapításán, hogy megóvjuk a külső térveszteségtől s a belső romlástól, hogy napfényre hozzuk kincseit az évszázadok irodalmából és népünk öröklött hagyományaiból. Nyelvünk megőrizte a magyar nép ősfoglalkozásainak és fejlődő művelődésének emlékeit, azonkívül föltárja a népléleknek számtalan jellemző vonását. Mindezeket a kincseket kiaknázni s a nemzeti művelődés javára értékesíteni csak közös törekvéssel s csak nemzedékek munkájával sikerülhet." Aztán fájlalva említi a fölhívás: Minden tudománynak - sőt minden segédtudománynak - van nálunk messze kiterjedő társas szervezete, csak a magyar nyelv[é]nek nincs, amely mindnyájunkat leginkább érdekel. Pedig a magyar nyelvtudománynak már dicső múltja van, vannak hosszú időre terjedő hagyományai, küzdelmei, diadalai. Ez a tudomány mind tárgyával, mind eddigi eredményeivel érdemet szerzett rá. hogy szabadon működő, állandó és széleskörű társulással szolgáljuk további fejlődését." (MNy. I, 44.)