Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:"Először mint nevelővel, leendő tanárok tanítójával találkoztam vele. A harmincas évek elején a budapesti egyetem tanárképző intézetében tartott számunkra magyar stílusgyakorlatokat és előadásokat a magyar nyelv és irodalom tanításának módszertanáról. A stílusgyakorlatok természetesen csak címükben emlékeztettek Négyesy László híres egyetemi "önképzőkör"-ének szabad fórumára (Az ősz professzor különben tanított még, szenvedélyes és szónokias hévvel, de írók nevelése helyett "Költői művek esztétikai fejtegetése" címen dörgő hangon szavalta kedves Petőfi-verseit, a katedrán ütögetve a ritmust.) Nagy J. Béla stílusgyakorlatain nem nevelődtek írók, nem vitatkoztunk ifjú zsenijelöltek műveiről, de akik hallgatták a előadását, fellengős, szép szavak helyett világos tájékoztatást kaptak a gondolattól a helyes kifejezéshez vivő, sokszor csalókán kanyargós útról, s közben kalauzunk feltárta előttünk a bebarangolt tájnak, a magyar nyelvnek egy-egy érdekes részletét, vonzó színeit, rejtett szépségeit és múltját: a lelkét. Nem sok hallgatójuk volt ezeknek a délutáni óráknak, s még kevesebb író nőtt ki e néhány év nemzedékéből, de ha megpróbálnám számra venni őket, úgy érzem, hogy Nagy J. Bélától tanulták a szó értékének megbecsülését, a világos, tiszta kifejezés tiszteletét, a nyelv ízei iránti érzéket és a gazdagságban való elmélyedést."