Magyarosan 1935/5-6. [antikvár]

t GOMBOCZ ZOLTÁJV (1877. VI. 18-1935. V. I.) Az egész magyar tudományos világ megdöbbent, mikor híre futott Gombocz Zoltán hirtelen, váratlan, megrendítő elhalálozásának. Minekünk, az ö nyelvésztársainak és barátainak, akik évtizedek óta közel állottunk hozzája, elszorult a szívünk, és szinte el sem tudtuk hinni. hogy ő mindenkorra eltűnt a mi körünkből. Elmúlása annál fájdalmasabb mindnyájunknak, mert olyan életkorban hagyott el bennünket, amelyben az ember a természet rendje szerint még nem érett meg az örökkévalóságra. A tudomány rendkívüli egyéniséget gyászol Gombocz Zoltánban. A Gondviselés igen nagy adományokkal: éles ésszel és bámulatos emlékezőtehetséggel áldotta meg, maga pedig szüntelen tanulással olyan rengeteg és széleskörű, ismeretkincset gyűjtött, hogy szinte hihetetlen volt. A nyelvtudomány számos nagyértékű biztos megállapítást köszönhet az ő nagy elméjének. De nemcsak mint a tudomány előbbrevivője, hanem mint rendszerbefoglaló s világos és szabatos stílusú értekező és előadó is elsőrendű volt. Tudományos munkássága nagy tekintélyt szerzett neki már fiatal korában, kedves egyénisége pedig mindenkit elbájolt