kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![A. C. Sturdza - Századok 1905/1-10. [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/342/4292342.jpg "A. C. Sturdza - Századok 1905/1-10. [antikvár]")
Századok 1905/1-10. [antikvár]
A. C. Sturdza, Angyal Dávid, Archibald Main, Balogh Margit, Baranyai Béla, Barcsa János, Barthos Kálmán, Benisch Arthúr, Berzeviczy Egyed, Bleyer Jakab, Boreczky Elemér, Borovszky Samu, Borovszlcy Samu, Brandenburg Erich, Bruckner Győző, Bunyitay Vincze, Campbell, Charles Hughes, Conrad Keller, Daudet Ernest, Dedek Crescens Lajos, Divald Kornél, Domanovszky Sándor, Éble Gábor, Érdujhelyi Menyhért, Fejérpataky László, Ferenczi Zoltán, Fischer Emil, Francis M. Nichols, Frankl Philipp, Füssy Tamás, Garclner Edmund G., Gr. Teleki Géza, Hampel József, Hodgson F. C., Holtzmann Róbert, Ignace Kont, Illéssy János, James Davidson, Janson, Jordanes, Kádár József, Karácsonyi János, Kardos Samu, Károlyi Árpád, Kiss István (Rugonfalvi), Kollányi Ferencz, Kolowrat-Krakowsky, Kopp Tibor, Kőváry László, Kropf Lajos, Laszowski Emilius, Loserth Johann, Louis Eisenmann, Márki Sándor, Mátyás Flórián, Milhoffer Sándor, Németh Ambrus, Noszkay Ödön, Olivér Pasfield, Oscar Münsterberg, Petri Mór, Pokoly József, Pór Antal, Radvánszky Béla, Raimund Friedrich Kaindl, Rapaics Rajmund, Ráth György, Réthy László, Soros, Sörös Pongrácz, Spyridon P. Lambros, Sufflay Milán, Szabó Dezső, Szabó László (Bártfai), Szádeczky Lajos, Szekfű Gyula, Szinnyei Ferencz, Szinnyei József, T. Smiciklas, Tagányi Károly, Takáts Sándor, Téglás Gábor, Temesváry Rezső, Th. A. Fischer, Tóth-Szabó Pál, Váczy János, Végh Kálmán Mátyás, Vértesy Jenő, Walter Norden, Wertner Mór, Westberg Friedrich, Závodszky Levente, Zoltai Lajos
Részlet a kötetből:
A KEPES KRÓNIKA IRODALMI JELENTŐSEGE
1844-ben adta ki franczia irodalomtörténetét. Szakított a hagyományos felfogással s elválasztotta a nyelvemlékeket az irodalmi emlékektől. Szerinte az irodalom ott kezdődik, a hol a művészet. Azokat a műveket teszi tanulmánya tárgyává, melyekben a nemzet lelkét érzi. És megkezdi irodalomtörténetét a régi franczia krónikásokkal: Villehardouinnal, Froissart-ral, Joinville-lel, Commyne-nel. Azon emlékekkel, a melyek egyszerre történelmi és...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
15000 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
A KEPES KRÓNIKA IRODALMI JELENTŐSEGE
1844-ben adta ki franczia irodalomtörténetét. Szakított a hagyományos felfogással s elválasztotta a nyelvemlékeket az irodalmi emlékektől. Szerinte az irodalom ott kezdődik, a hol a művészet. Azokat a műveket teszi tanulmánya tárgyává, melyekben a nemzet lelkét érzi. És megkezdi irodalomtörténetét a régi franczia krónikásokkal: Villehardouinnal, Froissart-ral, Joinville-lel, Commyne-nel. Azon emlékekkel, a melyek egyszerre történelmi és irodalomtörténeti emlékek: Francziaország harczos, nehéz és dicsőséges története a kora középkor hűbéri lovag-királyságától XI. Lajos hatalmas egységes államáig, elmondva olyan nyelven s olyan formában, a mit az irodalom is büszkén vall a magáénak.
A magyar irodalom ennyit nem tud fölmutatni. A magyar nyelv emlékei is nagyon töredékesek. Az egy Halotti Beszéd ad valamit mutatóba a nemzet középkori darabos, zordon nyelvéből; a többi apró töredék, sőt egyes szavak, kiszedegetve oklevelekből és krónikákból. Kevés emléke egy viruló, bátor és eszes nemzetnek. A többi elkallódott vagy talán nem is volt.
Termékadatok
Cím: Századok 1905/1-10. [antikvár]
Szerző:
A. C. Sturdza
,
Angyal Dávid
,
Archibald Main
,
Balogh Margit
,
Baranyai Béla
,
Barcsa János
,
Barthos Kálmán
,
Benisch Arthúr
,
Berzeviczy Egyed
,
Bleyer Jakab
,
Boreczky Elemér
,
Borovszky Samu
,
Borovszlcy Samu
,
Brandenburg Erich
,
Bruckner Győző
,
Bunyitay Vincze
,
Campbell
,
Charles Hughes
,
Conrad Keller
,
Daudet Ernest
,
Dedek Crescens Lajos
,
Divald Kornél
,
Domanovszky Sándor
,
Éble Gábor
,
Érdujhelyi Menyhért
,
Fejérpataky László
,
Ferenczi Zoltán
,
Fischer Emil
,
Francis M. Nichols
,
Frankl Philipp
,
Füssy Tamás
,
Garclner Edmund G.
,
Gr. Teleki Géza
,
Hampel József
,
Hodgson F. C.
,
Holtzmann Róbert
,
Ignace Kont
,
Illéssy János
,
James Davidson
,
Janson
,
Jordanes
,
Kádár József
,
Karácsonyi János
,
Kardos Samu
,
Károlyi Árpád
,
Kiss István (Rugonfalvi)
,
Kollányi Ferencz
,
Kolowrat-Krakowsky
,
Kopp Tibor
,
Kőváry László
,
Kropf Lajos
,
Laszowski Emilius
,
Loserth Johann
,
Louis Eisenmann
,
Márki Sándor
,
Mátyás Flórián
,
Milhoffer Sándor
,
Németh Ambrus
,
Noszkay Ödön
,
Olivér Pasfield
,
Oscar Münsterberg
,
Petri Mór
,
Pokoly József
,
Pór Antal
,
Radvánszky Béla
,
Raimund Friedrich Kaindl
,
Rapaics Rajmund
,
Ráth György
,
Réthy László
,
Soros
,
Sörös Pongrácz
,
Spyridon P. Lambros
,
Sufflay Milán
,
Szabó Dezső
,
Szabó László (Bártfai)
,
Szádeczky Lajos
,
Szekfű Gyula
,
Szinnyei Ferencz
,
Szinnyei József
,
T. Smiciklas
,
Tagányi Károly
,
Takáts Sándor
,
Téglás Gábor
,
Temesváry Rezső
,
Th. A. Fischer
,
Tóth-Szabó Pál
,
Váczy János
,
Végh Kálmán Mátyás
,
Vértesy Jenő
,
Walter Norden
,
Wertner Mór
,
Westberg Friedrich
,
Závodszky Levente
Zoltai Lajos
Kiadó: Magyar Történelmi Társulat
Kötés: Félvászon
Méret: 160 mm x 220 mm
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............