A jó magyar sör [antikvár]

Sör dióhéjban A sörpalackozó gép szabadalmát 1785-ben jegyezték be Joseph Bramah neve alatt. Ebben az évben szüntette meg II. József az örökös jobbágyságot és az erdélyi szászok autonómiáját. És ebben az esztendőben született Döbrentei Gábor költő, a történelem szó megalkotója. A sörpalackozó, vagyis a sör mozgatását szolgáló sörszivattyú létrehozása történelmi tett volt, hiszen a sör több ezer esztendős múltjában ekkor és ezáltal vált lehetségessé, hogy az italt csövön keresztül, szabályozottan lehessen végre adagolni vagy például a pincéből a földszinti ivóba felszippantani. Szudánban régészeti ásatások során találtak olyan. Krisztus előtt hétezer évvel használt edényt, amelyben kimutatható volt a sör maradéka. Kínában Krisztus előtt kilencezer évvel erjesztett, rizst is tartalmazó, sörszerű ital nyomaira bukkantak. Ki tudja, mit ihattak? Ki tudja, kínaiak vagy szudáni arabok ittak előbb sört? Ami az írásos forrásokat illeti, Mezopotámiában a Kr. e. III. évezredben Hammurápi törvényben rendelkezett a sörkészítés szabályairól. A babiloni király törvényoszlopán huszonegy pont foglalkozott a sör készítésével, s kimondatott az is, hogy aki rossz minőségű sört hoz forgalomba, azt bele kell fojtani az Eufráteszbe. Az emberi kultúra ókori műhelyeiben Mohammed próféta előtt még nem hogy szabad volt, hanem kimondottan áldozatos tevékenységnek bizonyult az erjesztett élelmiszerekkel való foglalkozás.