Magyar Konyha 1994. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 2. számból:Kedves Olvasók!Jó tudom, nem illik egy gasztronómiai folyóiratban érzelmekről írni. De most az egyszer nézzék el nekem; ígérem, a jövőben szigorúan a "tárgyhoz", azaz az enni- és innivalók méltatásához tartom majd magam. Most azonban nem tehetem, hogy le ne írjam, mit éreztünk mi itt a szerkesztőségben, miközben kibontottuk az Önöktől visszakapott több ezer kitöltött kérdőívet. Az elsőknek nagyon örültünk, az ezredik után már amolyan lélekmelengető büszkeségfélét érzetünk, majd menthetetlenül elérzékenyültünk. Nem lehet ugyanis meghatottság nélkül tudomásul venni, hogy ebben - az Önöknek mondjam?! - temérdek tennivalótól, gondtól, politikai és létkérdésektől túlfeszített világban sok ezer ember áldoz időt és energiát arra, hogy egy gasztronómiai lapnak dönteni segítsen. És mennyi szeretettel! Majd mindegyik kérdőívet levél is kísért, de legalábbis néhány biztató sor a lap szélére firkantva. Kezdetben hittem, tudok majd mindegyikre személyesen válaszolni, de időközben be kellett látnom: erőt meghaladó vállalkozás lenne. Ezért ezúton kérem, fogadják el válaszaikért elérzékenyült ám tettre kész kis szerkesztőségi csapatunk hálás köszönetét.A kérdőíveket időközben feldolgoztuk. Válaszaik alapján döntöttünk, s Önök már az ily módon megújult Magyar Konyha második számát tartják a kezükben. De biztos vagyok benne, Önöket éppúgy érdekli, mit írtak mások, mint minket a postabontogatás napjaiban.