Út a borhoz [antikvár]

Részlet a műből:Rengeteg különbség van olvasás és olvasás között. Egy leírt mondatnak számos értelmezése lehet attól függően, hogy az olvasó milyen kulturális háttérrel rendelkezik. A funkcionális analfabéta is képes kibetűzni ezt a mondatot, az alacsony műveltségű, az átlagos, az okos és a szuper intelligens is. A mondat ugyanaz - az értelmezés ezerféle.Rengeteg különbség lehet ivás és ivás között is. Képzeljük el, hogy kitöltjük a világ egyik legpazarabb, komplex, illat- és zamat anyagaiban elbűvölő vörösborát egy megrögzött antialkoholistának, egy jó borral sohasem találkozott iszákosnak, egy pályakezdő és egy tapasztalt borivónak. Nagyon valószínű, hogy csak ez utóbbi fogja az értékén kezelni a bort. Pedig mindegyikük ugyanazt a tételt kapta.Az értelmezés a kulcsszó.Az értelmező olvasáshoz (kóstoláshoz) tapasztalatra, műveltségre, emlékezetre van szükség. Az olvasás és az ízlelés hosszú folyamat eredményeként formálódik. Bizony, hosszú az út. Születésünk után az első íz az anyatejé. Ez édeskés. Ezután az italainkban mindig lesz egy kis cukor. A teában, a kakaóban, majd a rostos üdítőkben. Amikor már alkalmassá válunk a szúrósabb hatások elviselésére, élvezésére, a szénsavas üdítők következnek. Egytől egyig éd s előtt ott van az édesség szűrője.Az első találkozásunk a felnőtt íz világgal általában elborzasztó: belenyalunk apánk sörébe és nem értjük, mi lehet olyan jó ebben a szörnyű keserűben; vagy titokban kiisszuk a borospohár alján lévő néhány cseppet és összehúzza a szánkat, sőt még a gyomrunkat is a taszító savanyú. Sokan egész életükben képtelenek száraz bort kóstolni, mert nem tudják legyűrni korai riasztó emlékeiket. Gyomorégésre panaszkodva hárítják el a poharat, s még ha igaz is, hogy kellemetlen utóhatásokat okozott egy durva savszerkezetű bor, elzárkóznak a harmonikus tételek elől. Elveszítették a bizalmat a bor iránt. Nekik hiába mondanánk, hogy a bor és a szerelem egymás legközelebbi rokonai.Szerencsések azok, akik családi vagy baráti segítséggel indulnak el az úton. Tanácsot, eligazítást, mintát kapnak. Gazdag az az ember, aki egy borvidékhez érve tudja, hogy mit várhat el a különböző pincészetektől. Kevesen vagyunk gazdagok.A művelt borivó ott kezdődik, hogy ismeri a bortermő helyeket és tudja, mit kell keresnie egy-egy fajtában. A magyar borivónak nincs könnyű dolga, mert sokaknak a 22 borvidék puszta felsorolása is gondot jelent, ráadásul nálunk 130 féle szőlőből készül bor. A horgász a halfajtákban jártas, a futballszerető több száz labdarúgó nacionáléját fújja, a Forma I hívei versenyzőkről, pályákról, felfüggesztésekről, gumikról, mérnökökről és istállókról tudnak mindent. Azt akarom mondani, hogy nem ördöngösség ismerni ennyi borszőlőfajtát. Az ember memóriája tökéletesen alkalmas arra, hogy használják.Vulcanus, rózsakő, úrréti, járdovány, bakator, góhér, nektár, néró, sárfehér, rubintos, balafánt, mézes fehér, túrán, zengő, zenit, szlanka, pozsonyi, zéta, pintes és kabar - épp húsz olyan kevéssé ismert szőlőfajta, amelynek borát Magyarországon be lehet szerezni palackozva. Ismerjük mindet? Aligha.Kívülről irányított életet élünk egy kívülről irányított világban. A rendelkezésünkre álló idő nagy részét nem éljük meg, csupán megtörténnek velünk a dolgok. A saját életünkből hiányzik a jelenlétünk. A bor megtanít figyelni, megtanít élni, jelen lenni.Ez a könyv azoknak szól, akik már félre húzták az édesség függönyét és beléptek az ízek, zamatok, összefüggések és történetek izgalmas világába. Nem fogom fölmondani a leckét: nem sorolok borvidékeket, nem kezdem történelemmel és nem zárom borok és ételek párosításával, de még függeléket se írok a bor kedvező élettani hatásairól.Egyszerűen útra kelek. Akinek tetszik, velem tart.