Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
Pongrácz István grófnak az volt a mániája, hogy gondolataiban, szokásaiban egy középkori várúr szerepébe képzelte bele magát. Nem fogadta el kora, a XIX. század utolsó harmada életformáit, középkori őseinek életét akarta élni. Nedeci ódon várában fegyveres várnépet...
ár a könyvön:
Az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár), a kiadó által ajánlott fogyasztói ár, amely megegyezik a bolti árral (bolti akció esetét kivéve).
3490 Ft
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes. Amennyiben a Líra bolthálózatunk valamelyikében kívánja megvásárolni a terméket, abban az esetben az eredeti ár (könyvre nyomtatott ár) az érvényes, kivétel ez alól a boltban akciós könyvek.
Pongrácz István grófnak az volt a mániája, hogy gondolataiban, szokásaiban egy középkori várúr szerepébe képzelte bele magát. Nem fogadta el kora, a XIX. század utolsó harmada életformáit, középkori őseinek életét akarta élni. Nedeci ódon várában fegyveres várnépet szervezett, alkalmazottait katonai rangokkal látta el, uradalmi cselédeit, az uraldalmából élő tót parasztokat katonai szervezetbe akarta fogni és állandóan katonásdit játszott velük... Kicsit Don Quijote lett belőle, Don Quijote lényének szépsége és ideáljának fellengző tisztasága nélkül.
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.