Őszi alkony álma/Francesca von Rimini (gótbetűs)/A bor és egyéb apróságok/Olasz elbeszélők tára I-II./Die Sonette/Olasz költőkből [antikvár]

Részlet az első műből:Egy velenczei patricius Brenta-parti birtoka, melyet az utolsó dogék egyike hagyott örökbe az özvegy Serenissimá-nak, aki itt lakik, mintegy számkivetésben. Az őszi nap alkonyra hajlik. Láthatni közelről a villa egyik szárnyát: körbe futó márvány építkezést, kerek torony alakút; ebben van a lépcső (hasonló a velenczei corte contarinában levő Bovolo-palotáéhoz), melyben a garádicsok, az oszlopok, a karfák csigavonalban emelkednek fölfelé. A csodás, levegőbe nyúló lépcsőzetet egy loggia koronázza, melyet a szinpadi mennyezet íve eltakar és amelyről át lehet látni az egész kertet, a folyót és a messze környéket. Lent, az ajtó előtt, szabad térség, födetlen atrium-féle, szobrokkal, fáklyatartókkal, padokkal, damaszkusi szőnyegekkel; e teret a kerttől rácsozat választja el, pilléreken álló, melyekbe nagy, aranyozott lámpások vannak beillesztve, aminők valamikor a gályák orrán voltak szokásban. A vasrácsok, hasonlók azokhoz, melyek a veronai Scaligerek sirjait veszik körül, olyan finom munkájúak, mint a páncélingek, elegánsak, mintha hímezve volnának, s olyan lazán állanak, hogy a szél néha gyöngén meg-megcsikorgatja őket.