Tarka-Barka Miegymás III. [antikvár]

Részlet a kötetből: Die Lebenskutsche Az élet kocsija. Egy büszke, előkelő ember tüzes paripákkal vágtatott életkocsiján a világon keresztül. A kocsi tele volt málhával, az út legtöbbnyire göröngyös volt és az embernek néha korhadt hidakon és mély szakadékok szélén kellett végighajtania. Egyszerre minden irányban elágazott az út és sötét éj borult a tájra. Ereje kimerült, gondolatai összezavarodtak és szíve elcsüggedt. A gyeplő kicsúszott kezéből, az ember hátradőlt és azt gondolta: most már nem bírom tovább, meg akarok halni. A fáradt paripák megálltak. De mint az életben általában, itt is minden másképen történet, mint ahogy az ember gondolta. Ezt pedig elolvashatjuk az alábbiakban...