kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Ábrányi Emil - A Magyar Nemzeti Irodalom története [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/277/3154277.jpg "Ábrányi Emil - A Magyar Nemzeti Irodalom története [antikvár]")
A Magyar Nemzeti Irodalom története [antikvár]
Ábrányi Emil, Amadé László, Ányos Pál, Apáczai Cseri János, Apor Péter, Arany János, Bacsányi János, Bajza József, Balassi Bálint, Báró Jósika Miklós, Baróti Szabó Dávid, Bartók Lajos, Beniczki Péter, Berzsenyi Dániel, Bessenyei György, Bethlen Miklós, Cserei Mihály, Csiky Gergely, Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Dayka Gábor, Deák Ferencz, Dr. Bartha József, Dugonics András, Endrődi Sándor, Eötvös József, Erdősi (Sylvester) János, Faludi Ferencz, Farkas András, Fáy András, Garay János, Geleji Katona István, Gvadányi József, Gyergyai Albert, Gyöngyösi István, Gyulai Pál, Gyürky Ödön, Heltai Gáspár, Ilosvai Selymes Péter, Jakab Ödön, Jókai Mór, Káldi György, Kármán József, Kazinczy Ferencz, Kemény Zsigmond, Kis József, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kohári István, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferencz, Kőröspataki János, Lévai József, Lévay Mihály, Madách Imre, Magyar István, Mikes Kelemen, Mikszáth Kálmán, Mindszenti Gábor, Mindszenti Gedeon, Orczy Lőrincz, Palóczi Horváth Ádám, Pázmány Péter, Pesti Gábor, Petőfi Sándor, Rádai Gedeon, Rádai Pál, Rákosi Jenő, Révai Miklós, Reviczky Gyula, Rimai János, Rudnyánszky Gyula, Sz. Molnár Albert, Szalárdi János, Szász Károly, Széchenyi István, Szegedi Kis István, Székács József, Szemere Miklós, Szemere Pál, Szendrei Névtelen, Szentjóbi Szabó László, Szigligeti Ede, Szk. Horváth András, Tárkányi Béla, Telegdi Miklós, Teleki László, Tinódi Sebestyén, Tolnai Lajos, Tompa Mihály, Tóth Ede, Tóth Kálmán, Turi György, Vachott Sándor, Vajda János, Váradi Antal, Verseghy Ferencz, Virág Benedek, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Miklós
E könyv a módosított tantervi utasítások szellemében készült, s mivel e tanterv a magyar irodalomtörténet tanítását a középiskolákban a két felső osztályra terjeszti ki, tárgyalásom természetszerűleg jóval bővebb, mint a jelenleg használatban levő e nemű tankönyveinké. Azonban mégsem annyira terjedemes, hogy e tulajdonsága akár az egy évre terjedő oktatásban is a legcsekélyebb akadályul szolgálna.Az irodalomtörténet tanítására eddig fordított idő rövidsége azt okozta, hogy e czélra készült...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
9800 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
E könyv a módosított tantervi utasítások szellemében készült, s mivel e tanterv a magyar irodalomtörténet tanítását a középiskolákban a két felső osztályra terjeszti ki, tárgyalásom természetszerűleg jóval bővebb, mint a jelenleg használatban levő e nemű tankönyveinké. Azonban mégsem annyira terjedemes, hogy e tulajdonsága akár az egy évre terjedő oktatásban is a legcsekélyebb akadályul szolgálna.Az irodalomtörténet tanítására eddig fordított idő rövidsége azt okozta, hogy e czélra készült tankönyveink - íróik akarata ellenére is- túlságosan vázlatosakká lettek s irodalmunk fejlődését és ebben nyilvánuló művelődésünk képét oly hézagosan rajzolhatták meg, hogy azzal a középiskolák legfelső osztályában nem szabad beérnünk. Ez okból, midőn a Szent-István-Társulat e könyv elkészítésére fölszólított, olyan szándékkal fogtam a munkához, hogy irodalmunknak a szűkre szabott keretben is lehetőleg teljes képét állítsam a tanulók elé. Tárgyalásom életrajzi menetű, de e mellett - különösen a régebbi korszakokban - figyelembe kellett vennem, még pedig nem kis mértékben, azon szellemi mozgalmakat is, a melyek irodalmunkra és egész művelődésünkre irányítólag hatottak. E végből némi általános áttekintést kellett nyújtanom a politikai és művelődési mozzanatokról, a melyek nélkül irodalmunknak egy-egy korszaka meg sem érthető. Ez irányban nagyobb teljességre törekedtem legközelebbi elődeimnél, de szűkebb körben igyekeztem maradni Beöthy Zsolt jeles tankönyvénél, mert rövid, de hathatós gyakorlat tanított meg rá, hogy a művelődési viszonyok terjengős fejtegetése mily zavarólag hat a tulajdonképpeni tárgy elsajátítására.
Termékadatok
Cím: A Magyar Nemzeti Irodalom története [antikvár]
Szerző:
Ábrányi Emil
,
Amadé László
,
Ányos Pál
,
Apáczai Cseri János
,
Apor Péter
,
Arany János
,
Bacsányi János
,
Bajza József
,
Balassi Bálint
,
Báró Jósika Miklós
,
Baróti Szabó Dávid
,
Bartók Lajos
,
Beniczki Péter
,
Berzsenyi Dániel
,
Bessenyei György
,
Bethlen Miklós
,
Cserei Mihály
,
Csiky Gergely
,
Csokonai Vitéz Mihály
,
Czuczor Gergely
,
Dayka Gábor
,
Deák Ferencz
,
Dr. Bartha József
,
Dugonics András
,
Endrődi Sándor
,
Eötvös József
,
Erdősi (Sylvester) János
,
Faludi Ferencz
,
Farkas András
,
Fáy András
,
Garay János
,
Geleji Katona István
,
Gvadányi József
,
Gyergyai Albert
,
Gyöngyösi István
,
Gyulai Pál
,
Gyürky Ödön
,
Heltai Gáspár
,
Ilosvai Selymes Péter
,
Jakab Ödön
,
Jókai Mór
,
Káldi György
,
Kármán József
,
Kazinczy Ferencz
,
Kemény Zsigmond
,
Kis József
,
Kisfaludy Károly
,
Kisfaludy Sándor
,
Kohári István
,
Kossuth Lajos
,
Kölcsey Ferencz
,
Kőröspataki János
,
Lévai József
,
Lévay Mihály
,
Madách Imre
,
Magyar István
,
Mikes Kelemen
,
Mikszáth Kálmán
,
Mindszenti Gábor
,
Mindszenti Gedeon
,
Orczy Lőrincz
,
Palóczi Horváth Ádám
,
Pázmány Péter
,
Pesti Gábor
,
Petőfi Sándor
,
Rádai Gedeon
,
Rádai Pál
,
Rákosi Jenő
,
Révai Miklós
,
Reviczky Gyula
,
Rimai János
,
Rudnyánszky Gyula
,
Sz. Molnár Albert
,
Szalárdi János
,
Szász Károly
,
Széchenyi István
,
Szegedi Kis István
,
Székács József
,
Szemere Miklós
,
Szemere Pál
,
Szendrei Névtelen
,
Szentjóbi Szabó László
,
Szigligeti Ede
,
Szk. Horváth András
,
Tárkányi Béla
,
Telegdi Miklós
,
Teleki László
,
Tinódi Sebestyén
,
Tolnai Lajos
,
Tompa Mihály
,
Tóth Ede
,
Tóth Kálmán
,
Turi György
,
Vachott Sándor
,
Vajda János
,
Váradi Antal
,
Verseghy Ferencz
,
Virág Benedek
,
Vörösmarty Mihály
Zrínyi Miklós
Kötés: Könyvkötői kötés
Méret: 140 mm x 210 mm
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.)
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.
Neves és művelt felmenőkkel bíró családban született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú földbirtokos, és a kisnemesi származású farádi Veress Mária evangélikus vallású szülők fiaként.
1866-1869-ig jogot tanult a budapesti egyetemen, bár diplomát nem szerzett belőle. Megpróbálkozott az újságírással is, számos magyar újság, köztük a Pesti Hírlap is közölte cikkeit.
Korai novellái alapjául a parasztok, iparosok élete szolgált, melyek demonstrálták Mikszáth Kálmán hozzáértését a ravaszkodó, humoros anekdotákhoz, melyek megmutatkoznak a későbbi sokkal népszerűbb műveiben is.
Számos novellája társadalmi kommentárt és szatírát tartalmazott, és az élete vége felé egyre inkább kritikus hangvétellel fordult az arisztokrácia és a kivetett terhek ellen.
1873. Július 13.-án feleségül vette Mauks Ilona Máriát, majd 1878-ban elváltak. 1882-ben ismét elvette volt feleségét, mely házasságból három gyermek született.
1874-ben jelent meg első önálló műve, az „Elbeszélések”, két kötetben, de nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, azonban sikertelensége miatt elkeseredve, 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el, újságíróként. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.
1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül pedig Máramarossziget mandátumával.1896-ban a budapesti újságírók egyesületének elnökévé választották, melynek tisztségéről 1899-ben lemondott.
1910 tavaszán ünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, tiszteletére Szklabonya (szülőfaluja) a Mikszáthfalva nevet vette fel. Ezután még elutazott Máramarosszigetre, ahonnan azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érhette meg.
Tagja volt a Petőfi Társaságnak, a Kisfaludy Társaságnak, a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság Igazgatóságának, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Igazgatóságának, valamint 1889 tavaszától a Magyar Tudományos Akadémia levelező, és tiszteletbeli tagja volt.
Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. (keresztelés) – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Ő a magyar romantika kiteljesítője, és koráig még ismeretlen témákat honosított meg a magyar költészetben: nála jelent meg először a családi líra, szerelmi költeményeiben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a „puszta”, a magyar Alföld méltó rajza.
Ő írt először verseiben a „világszabadságról”, és általa teljesen új hang szólalt meg a magyar irodalomban. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............