Bővebb ismertető
KATHARINE SU SANNAH P RICH ARDA SZÖKÉSEsmeralda ráérősen lépegetett az ösvényen.Reggel van, tavaszi reggel; a napfény megcsillan a bozóton, s a fák friss lombján még az éjszakai zápor gyöngye ragyog. A fátyolosan felszálló párán átkukucskálnak a hegyes állú, csillagarcú vadvirágok. Az akác magasra emeli fehérfürtös fejét a sötét fák között, s csak úgy árad körülötte az illat. És ezer madár dalol, táncol, csattog, fütyül, csivitel, cikázik a fényes ég alatt.Esmeralda is mintha madár volna; szíve szerint ő is énekelne, táncra perdülne a fák között; meztelen lába lassan, vonakodva tapossa a megszokott utat. Tavaszt érez a vérében, a csontja velejében.Nem! Nem akar bemenni a városba, nem akarja Rogers bankigazgatóné szennyesét mosni! Nem akar padlót súrolni, négy fal között gürcölni egész álló nap csak a szokás tette, hogy ma is, mint máskor, kiveekelődött a pokrócok közül a táborban, ahol öreganyjával élt, Mariával; megmosdott, felvette tiszta, rózsaszín kartonruháját, és munkába indult.Jó oka van ma elidőzni az erdőben. Nyugtalan tekintete végigpásztázta a zöld-arany levelű fák közt kanyargó ösvényt.Előbb hallotta meg a lódobogást, mintsem a lovast meglátta volna. Fürgén megindult az úton, repesett a szíve, és minden gondolata így énekelt: Ö az! Ö az!"Csikósmódra szőrén ülte meg göndör kis vadlovát a jókötésű legény. Széles kalap volt rajta, fakóvörös ing, kék cejgnadrágját csizmájába gyűrte.Jónéhány hétfő reggel találkoztak már itt az erdőben. A kezdeti félénk pillantásokat évődés váltotta fel, a pillantásuk aztán nekibátorodott, megvidá-modott a szavuk is pedig jól tudta Esmeralda, hogy tilosban jár a legénnyel, akit Vörösinges Rudi néven ismert a tábor.Rudi nagy szoknyavadász hírében állt. Házasember volt, Pearlnek hívták nálánál jóval idősebb feleségét. Egy missziós településen nevelkedett, ott is adták össze őket a templomban.Pearl a város szélén lakott két gyermekével, Rudi meg húsz mérföldnyire dolgozott egy tanyán, s csak akkor látogatta meg a családját, ha jószágot hajtott fel a vasútállomásra, meg szombat esténként, amikor ellovagolt a városi moziba. Pearlt egyszer sem vitte magával a moziba, de az asszony ügyet sem vetett rá, ha hírét vette, hogy az ura nők után jár.Esmeraldát bűntudat töltötte el, valahányszor Rudira nézett. Hiszen őket eltiltja egymástól a törvény: a fehéreké, amely Rudit Pearllel adta össze, meg a bennszülöttek törvénye, amely minden lánynak megválasztja a férjét. Esme-laldát- egy öregembernek ígérték; annak ugyan volt már felesége, de azért egyre unszolta a lányt, költözzék már hozzá.Esmeralda büszkén viselte tizenhat esztendejének erejét, egészségét. Fehér gyerekekkel járt iskolába Solongban, megtanult írni-olvasni, szerette a tiszta ruhát meg az önállóságot. De mert bennszülött volt, kénytelen ott élt nagy-