Nyugati szél [antikvár]

Még egyszer megnézem ezt a verses gyüjteményt s úgy érzem, mintha egy hatalmas fa suhogó lombsátora alatt állanék, melyből az emlékek hűs levegője árad: ahány vers, annyi csodálatos, izgatott nappala és éjjele volt életemnek, a magára eszmélő költő első ifjúságának. Emlékezem a nappalokra, melyeken átkomorlott egy-egy nagy külföldi vers súlyos döbbenete s emlékezem az éjszakákra, amikor szótáraim és nyelvtanaim társaságában virrasztottam hazámat, a keresztény Európát, s hányszor megesett, hogy a hajnal hirtelen betekintett ablakomon! Hunyorgó lámpáim ilyenkor merőben fölöslegesen világoltak már a derengő szürkeségben. De tudtam, hogy mi a dolgom: keserűségem és bánataim ellen a nekem mindig szépen zengő olasz s francia, angol s más nyelvbe öntött vers édes mérgét fordítottam. Magamévá tettem a verseket, magyar nyelven mondtam el valamennyit. Kétségtelen, hogy a magam költői világa szerint válogattam európai költőtársaim műveit: Paul Claudel és G. K. Chesterton virrasztottak velem legtöbbet...