kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Abe Kóbó - "120 kötet az Európa Zsebkönyvek sorozatból (nem teljes sorozat)" [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/130/4907130.jpg "Abe Kóbó - \"120 kötet az Európa Zsebkönyvek sorozatból (nem teljes sorozat)\" [antikvár]")
"120 kötet az Európa Zsebkönyvek sorozatból (nem teljes sorozat)" [antikvár]
Abe Kóbó, Alberto Moravia, Alejo Carpentier, Alexandre Dumas, Ambrose Bierce, Anna Seghers, Anthony Burgess, Armand Lanoux, Bernard Malamud, Bohumil Hrabal, Boris Vian, Carlos Fuentes, Carson McCullers, Christiane Rochefort, Csingiz Ajtmatov, Daniel Defoe, Dino Buzzati, Edward Lewis Wallant, Érico Veríssimo, Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Francois Mauriac, Franz Josef Degenhardt, Friedrich Dürrenmatt, Georges-Emmanuel Clancier, Goffredo Parise, Graciliano Ramos, Graham Greene, Heinrich Böll, Howard Fast, Ignazio Silone, Ilja Ehrenburg, Ingmar Bergman, Isaac Bashevis Singer, Iszaak Babel, Jean Cocteau, Jean-Paul Sartre, Jerzy Andrzejewski, John Barth, John Berger, John Gardner, John Updike, Jordan Radicskov, Jorge Amado, Jorge Semprun, Joyce Carol Oates, Julio Cortázar, Jurek Becker, Jurij Kazakov, Jurij Scserbak, Karel Capek, Katherine Mansfield, Ken Kesey, Ladislav Fuks, Marcel Aymé, Marguerite Duras, Mario Soldati, Mario Vargas Llosa, Mary McCarthy, Mihail Bulgakov, Mihail Solohov, Paul Kuusberg, Pierre Boulle, Ray Rigby, Raymond Radiguet, Richard Brautigan, Robert Merle, Rolf Hochhuth, Romain Gary, Siegfried Lenz, Simone de Beauvoir, Slawomir Mrozek, Somerset Maugham, Stanislaw Dygat, Stanislaw Lem, Stefan Heym, Stefan Zweig, Sven Delblanc, Tadeusz Rózewicz, Thomas Mann, Truman Capote, Valentyin Raszputyin, Vercors, Vladimír Páral, W. Somerset Maugham, William Faulkner, William Golding, Zbigniew Safjan
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
30000 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: "120 kötet az Európa Zsebkönyvek sorozatból (nem teljes sorozat)" [antikvár]
Szerző:
Abe Kóbó
,
Alberto Moravia
,
Alejo Carpentier
,
Alexandre Dumas
,
Ambrose Bierce
,
Anna Seghers
,
Anthony Burgess
,
Armand Lanoux
,
Bernard Malamud
,
Bohumil Hrabal
,
Boris Vian
,
Carlos Fuentes
,
Carson McCullers
,
Christiane Rochefort
,
Csingiz Ajtmatov
,
Daniel Defoe
,
Dino Buzzati
,
Edward Lewis Wallant
,
Érico Veríssimo
,
Ernest Hemingway
,
F. Scott Fitzgerald
,
Francois Mauriac
,
Franz Josef Degenhardt
,
Friedrich Dürrenmatt
,
Georges-Emmanuel Clancier
,
Goffredo Parise
,
Graciliano Ramos
,
Graham Greene
,
Heinrich Böll
,
Howard Fast
,
Ignazio Silone
,
Ilja Ehrenburg
,
Ingmar Bergman
,
Isaac Bashevis Singer
,
Iszaak Babel
,
Jean Cocteau
,
Jean-Paul Sartre
,
Jerzy Andrzejewski
,
John Barth
,
John Berger
,
John Gardner
,
John Updike
,
Jordan Radicskov
,
Jorge Amado
,
Jorge Semprun
,
Joyce Carol Oates
,
Julio Cortázar
,
Jurek Becker
,
Jurij Kazakov
,
Jurij Scserbak
,
Karel Capek
,
Katherine Mansfield
,
Ken Kesey
,
Ladislav Fuks
,
Marcel Aymé
,
Marguerite Duras
,
Mario Soldati
,
Mario Vargas Llosa
,
Mary McCarthy
,
Mihail Bulgakov
,
Mihail Solohov
,
Paul Kuusberg
,
Pierre Boulle
,
Ray Rigby
,
Raymond Radiguet
,
Richard Brautigan
,
Robert Merle
,
Rolf Hochhuth
,
Romain Gary
,
Siegfried Lenz
,
Simone de Beauvoir
,
Slawomir Mrozek
,
Somerset Maugham
,
Stanislaw Dygat
,
Stanislaw Lem
,
Stefan Heym
,
Stefan Zweig
,
Sven Delblanc
,
Tadeusz Rózewicz
,
Thomas Mann
,
Truman Capote
,
Valentyin Raszputyin
,
Vercors
,
Vladimír Páral
,
W. Somerset Maugham
,
William Faulkner
,
William Golding
Zbigniew Safjan
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 110 mm x 200 mm
Alberto Moravia, eredeti nevén Alberto Pincherle a 20. század egyik legkiemelkedőbb olasz regényírója. Művei legfőképp a modern szexualitással, szociális elidegenedéssel és egzisztencializmussal foglalkoznak.
Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.)
Francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.
Alexandre Dumas a franciaországi Villers-Cotterets-ben született 1802. július 24-én. Édesapja Thomas-Alexandre Dumas, édesanyja Marie-Louise Élisabeth Labouret.Alexandre Dumas 4 éves korában veszítette el édesapját, özvegy édesanyja pedig nem tudta támogatni fia tanulmányait, aki mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került.Édesanyja elbeszélései alapján, melyek édesapjának I. Napóleon uralma alatti bátorságáról szóltak inspirálta Alexandre Dumas élénk fantáziáját.1822-ben a monarchia visszaállítása után a 20 éves Alexandre Dumas Párizsba költözött, ahol Fülöp Lajos herceg Palais Royal irodájában dolgozott.
Párizsban tartózkodásának ideje alatt elkezdett magazinoknak, és színházaknak színdarabokat írni. Első színdarabját a III. Henrik és Udvartartása (1829) elismeréssel fogadták.A következő évben a második színdarabját (Christine) ugyan ilyen népszerű lett. 1830-ban Alexandre Dumas részt vette a forradalomban, melyben elűzték X. Károlyt, és helyébe Alexandre Dumas korábbi munkaadója Fülöp Lajos lépett.Ezekben az években Alexandre Dumas fényűző életmódot folytatott Párizs mellett lévő Monte Cristo nevű kastélyában, ami állandóan tele volt olyan emberekkel, akik kihasználták az író bőkezűségét, és minek révén sokszor vált fizetésképtelenné.Később Fülöp Lajos elűzése után Louis-Napóleon Bonaparte nem fogadta kegyeibe Alexandre Dumas-t, aki 1851-ben először Brüsszelbe, Belgiumba menekült, hogy elkerülje hitelezőit, majd onnan Oroszországba utazott, ahol a francia volt a második nyelv, és ahol az ő írásai rendkívül népszerűek voltak.Alexandre Duma sikerei és arisztokratikus háttere ellenére a vegyes származása kihatással volt egész életére. 1840 Február 1.-én feleségül vette Ida Ferrier (1811-1859) színésznőt, de továbbra is fenntartotta más nőkkel való kapcsolatait, melyekből legalább négy törvénytelen gyermek született.Közülük az egyik, aki apja után szintén az Alexandre Dumas nevet kapta, és kinek édesanyja Marie-Laure-Catherine Labay (1794-1868) egy szabó volt, édesapja nyomdokaiba lépve szintén híres regény és drámaíró volt. Mivel a nevük és foglalkozásuk is azonos volt, ezért az apát gyakran nevezték Alexandre Dumas pére-nek (id.), a fiát pedig Alexandre Dumas fils-nek (ifj).
1870-ben halt meg, szülőhelyén, Villers-Cotterets-ben helyezték végső nyugalomra.
Francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.
Alexandre Dumas a franciaországi Villers-Cotterets-ben született 1802. július 24-én. Édesapja Thomas-Alexandre Dumas, édesanyja Marie-Louise Élisabeth Labouret.Alexandre Dumas 4 éves korában veszítette el édesapját, özvegy édesanyja pedig nem tudta támogatni fia tanulmányait, aki mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került.Édesanyja elbeszélései alapján, melyek édesapjának I. Napóleon uralma alatti bátorságáról szóltak inspirálta Alexandre Dumas élénk fantáziáját.1822-ben a monarchia visszaállítása után a 20 éves Alexandre Dumas Párizsba költözött, ahol Fülöp Lajos herceg Palais Royal irodájában dolgozott.
Párizsban tartózkodásának ideje alatt elkezdett magazinoknak, és színházaknak színdarabokat írni. Első színdarabját a III. Henrik és Udvartartása (1829) elismeréssel fogadták.A következő évben a második színdarabját (Christine) ugyan ilyen népszerű lett. 1830-ban Alexandre Dumas részt vette a forradalomban, melyben elűzték X. Károlyt, és helyébe Alexandre Dumas korábbi munkaadója Fülöp Lajos lépett.Ezekben az években Alexandre Dumas fényűző életmódot folytatott Párizs mellett lévő Monte Cristo nevű kastélyában, ami állandóan tele volt olyan emberekkel, akik kihasználták az író bőkezűségét, és minek révén sokszor vált fizetésképtelenné.Később Fülöp Lajos elűzése után Louis-Napóleon Bonaparte nem fogadta kegyeibe Alexandre Dumas-t, aki 1851-ben először Brüsszelbe, Belgiumba menekült, hogy elkerülje hitelezőit, majd onnan Oroszországba utazott, ahol a francia volt a második nyelv, és ahol az ő írásai rendkívül népszerűek voltak.Alexandre Duma sikerei és arisztokratikus háttere ellenére a vegyes származása kihatással volt egész életére. 1840 Február 1.-én feleségül vette Ida Ferrier (1811-1859) színésznőt, de továbbra is fenntartotta más nőkkel való kapcsolatait, melyekből legalább négy törvénytelen gyermek született.Közülük az egyik, aki apja után szintén az Alexandre Dumas nevet kapta, és kinek édesanyja Marie-Laure-Catherine Labay (1794-1868) egy szabó volt, édesapja nyomdokaiba lépve szintén híres regény és drámaíró volt. Mivel a nevük és foglalkozásuk is azonos volt, ezért az apát gyakran nevezték Alexandre Dumas pére-nek (id.), a fiát pedig Alexandre Dumas fils-nek (ifj).
1870-ben halt meg, szülőhelyén, Villers-Cotterets-ben helyezték végső nyugalomra.
Anthony Burgess, született: John Burgess Wilson (Manchester, 1917. február 25. – London, 1993. november 22.) brit regényíró, költő, zeneszerző, műfordító, újságíró, zongorista, nyelvész, tudósító. Manchesterben született, az Egyesült Államokban és Európában is élt, később hosszú időre Délkelet-Ázsiába költözött.
John Burgess Wilson néven látta meg a napvilágot 1917. február 25-én Harpurheyben, Manchester külvárosában. Szülei katolikusok. Gyerekkorában Jacknek hívták, majd felvette az Anthony nevet, így lett John Anthony Burgess Wilson. Írói álneve pedig Anthony Burgess lett. Édesanyja, Elizabeth Burgess Wilson meghalt, mikor Anthony egyéves volt, ezután az anyai nagynénje nevelte Crumpsallban. Burgess apja, Joseph Wilson (akit úgy jellemzett, mint "egy állandóan a távolban lévő részeg, aki apának hívja magát") számtalan munkát elvégzett, úgymint zongorista, katona, könyvkereskedő, hentes, dohányárus, enciklopédiaárus. Apjával való kapcsolatát közömbösnek nevezte. Burgess nagyapja félig ír volt. Burgesst a nagynénje, később nevelőanyja nevelte. Gyerekkora magányosan telt, folyton haragos és dühös volt. Magától tanult meg zongorázni, hegedülni és kottát olvasni. Rossz életkörülményei miatt egy kis lakásban lakott egy kocsma és egy dohányárubolt felett, melyet a nagynénje vezetett.
Burgess tudása nagy részét magától szerezte meg, de járt iskolába is. Elsőként a St. Edmund's Roman Catholic Elementary School tanulója volt, majd később a Bishop Bilsborrow Memorial Roman Catholic Primary School tanulója lett. Első munkája egy esszé volt Torbayről, ami a Daily Express újságban jelent meg 1928-ban. Jó eredményeinek köszönhetően a Bishop Bilsborrowból átkerült a Manchester Catholic gimnáziumba. Ezekben az időkben hagyott fel a vallással, de igazából sosem szakított az egyházzal. Itt ismerte meg történelemtanárát L.W. Devert, aki bevezette Burgesst James Joyce könyveibe. Burgess az egyetemi éveit a Victoria University of Manchesterben töltötte, három évvel később diplomát szerzett. Kiemelkedően teljesített angol nyelv és irodalom területén. Burgess gyermekkorában egyáltalán nem érdeklődött a zene iránt. Egy napon a házi készítésű rádióján hallott egy fuvola dallamot ami teljesen elbűvölte. Nyolc perccel később a bemondó elárulta, hogy a dal címe Prelude to the Afternoon of a Faun, Claude Debussy zeneszerzőtől. Ez az élmény meghatározó volt számára, a zene ettől kezdve fontos lett neki. Ezután bejelentette a családjának, hogy zeneszerző akar lenni, de a család elutasította, mert nem volt elég pénzük. Mivel az iskolájában nem tanítottak zenét, így saját magát tanította. Apja influenzában halt meg 1938-ban, nevelőanyja szívrohamban halt meg 1940-ben.
Burgess 1940-ben kezdte meg katonai szolgálatait a Royal Army Medical Corpsban, egy ideig Morpethben volt egy orvosi állomáson. Időnként katonai táncelőadásokat rendezett. Később a Royal Army Educational Corpshoz került ahol elmegyógyintézeti kezeléseken vett rész. Megbukott a terve, miszerint kinevezést kap. 1942-ben Bournemouthban feleségül vesz egy walesi lányt, aki a középiskolai igazgatójának az idősebbik lánya.
Művei főleg a fikción alapulnak. Az egyik legjelentősebb alkotása a Gépnarancs (A Clockwork Orange), mely egy elképzelt jövőben játszódik, központi témája pedig az erőszak. Tanulmányokat jelentetett meg olyan kiemelkedő írókról és költőkről, mint James Joyce, Ernest Hemingway, William Shakespeare és D. H. Lawrence. Language Made Plain és A Mouthful of Air című írásai pedig a nyelvészet területén jeleskednek. Termékeny újságíró volt, több nyelven is írt. (Egyes források szerint nyolc nyelven tudott, mások tizenhárom nyelvről számolnak be: kínaiul, héberül, japánul, perzsául és svédül jól, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, németül, oroszul, malájul és walesiül folyékonyan beszélt.) Műfordítással és adaptálással is foglalkozott (Oedipus the King, Cyrano de Bergerac). Olyan színpadi előadásokhoz írt forgatókönyvet, mint a Jesus of Nazareth vagy a Moses the Lawgiver. 1956-ban szerezte a Sinfoni Melayu című zenei szerzeményét. 1982-ben pedig a BBC mutatta be Blooms of Dublin című szintén zenei művét.
John Burgess Wilson néven látta meg a napvilágot 1917. február 25-én Harpurheyben, Manchester külvárosában. Szülei katolikusok. Gyerekkorában Jacknek hívták, majd felvette az Anthony nevet, így lett John Anthony Burgess Wilson. Írói álneve pedig Anthony Burgess lett. Édesanyja, Elizabeth Burgess Wilson meghalt, mikor Anthony egyéves volt, ezután az anyai nagynénje nevelte Crumpsallban. Burgess apja, Joseph Wilson (akit úgy jellemzett, mint "egy állandóan a távolban lévő részeg, aki apának hívja magát") számtalan munkát elvégzett, úgymint zongorista, katona, könyvkereskedő, hentes, dohányárus, enciklopédiaárus. Apjával való kapcsolatát közömbösnek nevezte. Burgess nagyapja félig ír volt. Burgesst a nagynénje, később nevelőanyja nevelte. Gyerekkora magányosan telt, folyton haragos és dühös volt. Magától tanult meg zongorázni, hegedülni és kottát olvasni. Rossz életkörülményei miatt egy kis lakásban lakott egy kocsma és egy dohányárubolt felett, melyet a nagynénje vezetett.
Burgess tudása nagy részét magától szerezte meg, de járt iskolába is. Elsőként a St. Edmund's Roman Catholic Elementary School tanulója volt, majd később a Bishop Bilsborrow Memorial Roman Catholic Primary School tanulója lett. Első munkája egy esszé volt Torbayről, ami a Daily Express újságban jelent meg 1928-ban. Jó eredményeinek köszönhetően a Bishop Bilsborrowból átkerült a Manchester Catholic gimnáziumba. Ezekben az időkben hagyott fel a vallással, de igazából sosem szakított az egyházzal. Itt ismerte meg történelemtanárát L.W. Devert, aki bevezette Burgesst James Joyce könyveibe. Burgess az egyetemi éveit a Victoria University of Manchesterben töltötte, három évvel később diplomát szerzett. Kiemelkedően teljesített angol nyelv és irodalom területén. Burgess gyermekkorában egyáltalán nem érdeklődött a zene iránt. Egy napon a házi készítésű rádióján hallott egy fuvola dallamot ami teljesen elbűvölte. Nyolc perccel később a bemondó elárulta, hogy a dal címe Prelude to the Afternoon of a Faun, Claude Debussy zeneszerzőtől. Ez az élmény meghatározó volt számára, a zene ettől kezdve fontos lett neki. Ezután bejelentette a családjának, hogy zeneszerző akar lenni, de a család elutasította, mert nem volt elég pénzük. Mivel az iskolájában nem tanítottak zenét, így saját magát tanította. Apja influenzában halt meg 1938-ban, nevelőanyja szívrohamban halt meg 1940-ben.
Burgess 1940-ben kezdte meg katonai szolgálatait a Royal Army Medical Corpsban, egy ideig Morpethben volt egy orvosi állomáson. Időnként katonai táncelőadásokat rendezett. Később a Royal Army Educational Corpshoz került ahol elmegyógyintézeti kezeléseken vett rész. Megbukott a terve, miszerint kinevezést kap. 1942-ben Bournemouthban feleségül vesz egy walesi lányt, aki a középiskolai igazgatójának az idősebbik lánya.
Művei főleg a fikción alapulnak. Az egyik legjelentősebb alkotása a Gépnarancs (A Clockwork Orange), mely egy elképzelt jövőben játszódik, központi témája pedig az erőszak. Tanulmányokat jelentetett meg olyan kiemelkedő írókról és költőkről, mint James Joyce, Ernest Hemingway, William Shakespeare és D. H. Lawrence. Language Made Plain és A Mouthful of Air című írásai pedig a nyelvészet területén jeleskednek. Termékeny újságíró volt, több nyelven is írt. (Egyes források szerint nyolc nyelven tudott, mások tizenhárom nyelvről számolnak be: kínaiul, héberül, japánul, perzsául és svédül jól, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, németül, oroszul, malájul és walesiül folyékonyan beszélt.) Műfordítással és adaptálással is foglalkozott (Oedipus the King, Cyrano de Bergerac). Olyan színpadi előadásokhoz írt forgatókönyvet, mint a Jesus of Nazareth vagy a Moses the Lawgiver. 1956-ban szerezte a Sinfoni Melayu című zenei szerzeményét. 1982-ben pedig a BBC mutatta be Blooms of Dublin című szintén zenei művét.
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.
Boris Vian (Ville-d’Avray, Franciaország, 1920. március 10. – Párizs, 1959. június 23.)francia író, költő, muzsikus.
Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.
Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd sszeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.
Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált „négerregényeit”. 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.
Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.
Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd sszeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.
Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.Vian senkit nem követett irodalmi műveiben, egyedül Alfred Jarry utódja szeretett volna lenni. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.
Daniel Defoe angol író, újságíró. Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe és a Moll Flanders.
Ernest Miller Hemingway amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Francis Scott Key Fitzgerald (1896. szeptember 24., St. Paul, Minnesota – 1940. december 21., Hollywood, Kalifornia)
Az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni évek generációjához, az ún. elveszett nemzedékhez tartozott (az elnevezés Gertrude Stein, Franciaországba emigrált amerikai írónőtől származik). Fitzgerald az 1920-30-as éveket a dzsessz korszakának nevezte.Regényei közül leghíresebb A nagy Gatsby (1925), melynek 1926 óta hat filmfeldolgozása is készült, a legújabb 2013-ban kerül a mozikba, Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Ír származású, katolikus szülei a felső-középosztályhoz tartoztak. Fitzgerald három keresztnevét (Francis Scott Key) apja rokona, az amerikai himnusz szövegének szerzője után kapta. Mint író, egyszerűen csak F. Scott Fitzgerald néven ismeretes. Fitzgerald a St. Paul Akadémián (St. Paul, Minnesota) tanult 1908-tól 1911-ig. Itt nyomtatták ki első detektívtörténetét az iskola újságjában. 1913-ban beiratkozott a princetoni egyetemre (University of Princeton, New Jersey), ahol barátai közé tartozott Edmund Wilson, a későbbi neves szerkesztő és irodalomkritikus is. Mivel mint diák elég gyengén szerepelt, otthagyta az egyetemet és bevonult katonának. Katonasága nem tartott sokáig – a háború röviddel bevonulása után végetért. Ebben az időben írta A romantikus egoista (The Romantic Egotist) című, az első világháború utáni generációról szóló regényét. A Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben hajlandó a kéziratot alaposan átdolgozni, újra beküldheti. 1919-ben ismerte meg és jegyezte el Zelda Sayre-t, egy Alabama állambeli felsőbírósági bíró társaságbeli lányát. Hogy életüket anyagilag megalapozza, az eljegyzés után az író New Yorkban állást szerzett magának egy hirdetővállalatnál, emellett novellákat írt. Mindez azonban nem győzte meg Zeldát, hogy Fiztgerald el is tudja majd tartani, így az eljegyzést felbontotta. Az író ekkor visszatért szüleihez St. Paulba, és immár harmadszor újraírta A romantikus egoista című regényét. Ezúttal a Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet elfogadta, majd 1920 tavaszán ki is adta Innen az édenen (This Side of Paradise) címmel. A könyv váratlan sikert hozott a 24 éves író számára. Zelda megújította az eljegyzést, és 1920-ban a New York-i St. Patrick katedrálisban megtartották az esküvőt. 1921 októberében lányuk született – Frances Scott Fitzgerald volt egyetlen gyermekük.
A nagy Gatsby regényét, – melyet mint mesterművet emleget az irodalomtörténet és az olvasóközönség egyaránt - 1925-ben publikálták. Ezekben az időkben Fitzgerald többször is meglátogatta Európát, különösen Párizst és a francia Riviérát. Párizsban összebarátkozott az ott élő amerikai írókkal. Közöttük volt Ernest Hemingway, aki komolyan vette Fitzgeraldot mint írót, csodálta A nagy Gatsby művét.
Ahogyan a legtöbb hivatásos író tette, Fitzgerald bevételét novellák írásával egészítette ki, és regényeit is megpróbálta eladni hollywoodi filmgyártóknak. Később, amikor Zelda elmegyógyászaitól is érkezni kezdtek a számlák, az író már állandó anyagi problémákkal küszködött. Negyedik regénye megírását Zelda súlyosbodó skizofréniája hátráltatta. 1932-ben feleségét kórházba kellett utalni.Fitzgerald közben írni próbált. Következő regénye, Az éj szelíd trónján 1934-ben került kiadásra. A könyvet a legtöbb irodalomkritikus csalódottan fogadta – A nagy Gatbsy után valami még jobbat, még nagyobbat vártak. Az akkori olvasóközönség sem lelkesedett a könyvért. Bár a filmekkel való munkát Fitzgerald degradálónak tartotta, anyagi problémái miatt a harmincas évek második felét Hollywoodban töltötte forgatókönyvek írásával. Fitzgerald ötödik (és egyúttal utolsó) könyve, mely egy iparmágnás életéről szól, posztumusz kiadásban jelent meg 1941-ben.
Az író egyetemista kora óta alkoholista volt, és a húszas évekre alkoholizmusa csak súlyosbodott. Mivel valószínűleg bipoláris zavarban is szenvedett, a narkotikus gyógyszerek túlzott használata is hozzájárult romló egészségi állapotához. 1940 vége felé Fitzgeraldot két szívroham érte. Az első után doktora pihenést ajánlott, a második roham december 20-án éjjel állt be. 21-én, míg barátnőjével, Sheilah Grahammal az orvosra vártak, Fitzgerald összeesett és meghalt.
Az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni évek generációjához, az ún. elveszett nemzedékhez tartozott (az elnevezés Gertrude Stein, Franciaországba emigrált amerikai írónőtől származik). Fitzgerald az 1920-30-as éveket a dzsessz korszakának nevezte.Regényei közül leghíresebb A nagy Gatsby (1925), melynek 1926 óta hat filmfeldolgozása is készült, a legújabb 2013-ban kerül a mozikba, Leonardo DiCaprio főszereplésével.
Ír származású, katolikus szülei a felső-középosztályhoz tartoztak. Fitzgerald három keresztnevét (Francis Scott Key) apja rokona, az amerikai himnusz szövegének szerzője után kapta. Mint író, egyszerűen csak F. Scott Fitzgerald néven ismeretes. Fitzgerald a St. Paul Akadémián (St. Paul, Minnesota) tanult 1908-tól 1911-ig. Itt nyomtatták ki első detektívtörténetét az iskola újságjában. 1913-ban beiratkozott a princetoni egyetemre (University of Princeton, New Jersey), ahol barátai közé tartozott Edmund Wilson, a későbbi neves szerkesztő és irodalomkritikus is. Mivel mint diák elég gyengén szerepelt, otthagyta az egyetemet és bevonult katonának. Katonasága nem tartott sokáig – a háború röviddel bevonulása után végetért. Ebben az időben írta A romantikus egoista (The Romantic Egotist) című, az első világháború utáni generációról szóló regényét. A Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet visszautasította azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben hajlandó a kéziratot alaposan átdolgozni, újra beküldheti. 1919-ben ismerte meg és jegyezte el Zelda Sayre-t, egy Alabama állambeli felsőbírósági bíró társaságbeli lányát. Hogy életüket anyagilag megalapozza, az eljegyzés után az író New Yorkban állást szerzett magának egy hirdetővállalatnál, emellett novellákat írt. Mindez azonban nem győzte meg Zeldát, hogy Fiztgerald el is tudja majd tartani, így az eljegyzést felbontotta. Az író ekkor visszatért szüleihez St. Paulba, és immár harmadszor újraírta A romantikus egoista című regényét. Ezúttal a Charles Scribner's Sons kiadó a könyvet elfogadta, majd 1920 tavaszán ki is adta Innen az édenen (This Side of Paradise) címmel. A könyv váratlan sikert hozott a 24 éves író számára. Zelda megújította az eljegyzést, és 1920-ban a New York-i St. Patrick katedrálisban megtartották az esküvőt. 1921 októberében lányuk született – Frances Scott Fitzgerald volt egyetlen gyermekük.
A nagy Gatsby regényét, – melyet mint mesterművet emleget az irodalomtörténet és az olvasóközönség egyaránt - 1925-ben publikálták. Ezekben az időkben Fitzgerald többször is meglátogatta Európát, különösen Párizst és a francia Riviérát. Párizsban összebarátkozott az ott élő amerikai írókkal. Közöttük volt Ernest Hemingway, aki komolyan vette Fitzgeraldot mint írót, csodálta A nagy Gatsby művét.
Ahogyan a legtöbb hivatásos író tette, Fitzgerald bevételét novellák írásával egészítette ki, és regényeit is megpróbálta eladni hollywoodi filmgyártóknak. Később, amikor Zelda elmegyógyászaitól is érkezni kezdtek a számlák, az író már állandó anyagi problémákkal küszködött. Negyedik regénye megírását Zelda súlyosbodó skizofréniája hátráltatta. 1932-ben feleségét kórházba kellett utalni.Fitzgerald közben írni próbált. Következő regénye, Az éj szelíd trónján 1934-ben került kiadásra. A könyvet a legtöbb irodalomkritikus csalódottan fogadta – A nagy Gatbsy után valami még jobbat, még nagyobbat vártak. Az akkori olvasóközönség sem lelkesedett a könyvért. Bár a filmekkel való munkát Fitzgerald degradálónak tartotta, anyagi problémái miatt a harmincas évek második felét Hollywoodban töltötte forgatókönyvek írásával. Fitzgerald ötödik (és egyúttal utolsó) könyve, mely egy iparmágnás életéről szól, posztumusz kiadásban jelent meg 1941-ben.
Az író egyetemista kora óta alkoholista volt, és a húszas évekre alkoholizmusa csak súlyosbodott. Mivel valószínűleg bipoláris zavarban is szenvedett, a narkotikus gyógyszerek túlzott használata is hozzájárult romló egészségi állapotához. 1940 vége felé Fitzgeraldot két szívroham érte. Az első után doktora pihenést ajánlott, a második roham december 20-án éjjel állt be. 21-én, míg barátnőjével, Sheilah Grahammal az orvosra vártak, Fitzgerald összeesett és meghalt.
John Updike az egyik legnagyobb valaha élt regényíró (ha nem a legnagyobb!), aki a Nobel-díj örök várományosaként végül soha nem kapta meg a legnagyobb irodalmi elismerést…
Ez persze sokkal inkább minősíti a díjat odaítélő bizottságot, mint Updike-ot.
Több, mint két tucat regényt írt, több száz novellát, verseket, esszéket; főműve (talán…) a Nyúl-sorozat. Öt mesés amerikai regény a világirodalom egyik legismertebb hősével, Harry Rabbit Angstrommal, a kosarasból lett nyárspolgárral, és egy egész kontinensnyi legendáriummal.
Két epizód is kiérdemelte a Pulitzer-díj at (Updike egyike annak a három írónak, aki kétszer is megkapta), a Rabbit is Rich (Nyúlháj) és a Rabbit at Rest (Nyúlszív).
Updike magyarországi sorsa finoman szólva is hányattatott. Az író a hatvanas években csak regényeit a „szocialista világképben” elhelyező előszóval jelenhetett meg, a Nyúlcipő, A farm, A kentaur inkább az Európa Zsebkönyvek olcsó könyvtári sorozatban hozzáférhető.
Egységes életműkiadásban még soha nem adták ki, aztán az elmúlt években el is tűnt a könyvesboltokból.
A 21. Század Kiadó most pótolja a hiányt, 2020-ig szerzői sorozatban publikálja egy tucat regényét.
Mindenekelőtt a csodás remekmű, a Nyúl-sorozat darabjait.
Aztán jön a többi, a Párok, az Így látja Roger, A terrorista és Az eastwicki boszorkányok.
Ez persze sokkal inkább minősíti a díjat odaítélő bizottságot, mint Updike-ot.
Több, mint két tucat regényt írt, több száz novellát, verseket, esszéket; főműve (talán…) a Nyúl-sorozat. Öt mesés amerikai regény a világirodalom egyik legismertebb hősével, Harry Rabbit Angstrommal, a kosarasból lett nyárspolgárral, és egy egész kontinensnyi legendáriummal.
Két epizód is kiérdemelte a Pulitzer-díj at (Updike egyike annak a három írónak, aki kétszer is megkapta), a Rabbit is Rich (Nyúlháj) és a Rabbit at Rest (Nyúlszív).
Updike magyarországi sorsa finoman szólva is hányattatott. Az író a hatvanas években csak regényeit a „szocialista világképben” elhelyező előszóval jelenhetett meg, a Nyúlcipő, A farm, A kentaur inkább az Európa Zsebkönyvek olcsó könyvtári sorozatban hozzáférhető.
Egységes életműkiadásban még soha nem adták ki, aztán az elmúlt években el is tűnt a könyvesboltokból.
A 21. Század Kiadó most pótolja a hiányt, 2020-ig szerzői sorozatban publikálja egy tucat regényét.
Mindenekelőtt a csodás remekmű, a Nyúl-sorozat darabjait.
Aztán jön a többi, a Párok, az Így látja Roger, A terrorista és Az eastwicki boszorkányok.
Stanisław Herman Lem lengyel science fiction-író. Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon.
Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.
Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.
Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.
Thomas Mann egy hanzavárosi (lübecki) családba született – családját a Buddenbrook-ház című regényében mutatja be, mely műve 1901-ben világhírűvé tette.
Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.
1955. július 20-án trombózis lépett fel nála. Az orvosi kezelés sikertelen maradt, augusztus 12-én a nyolcvanéves Thomas Mann meghalt a Zürichi Kórházban.
Sir William Gerald Golding (1911. szeptember 19. – 1993. június 19.) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás című regényéért, amely A Föld határáig trilógia első kötete.
Sir William Gerald Golding (St Columb Minor, Egyesült Királyság, 1911. szeptember 19. – Perranarworthal, Egyesült Királyság, 1993. június 19.) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás (Rites of Passage) című regényéért, amely A Föld határáig (To the Ends of the Earth) trilógia első kötete.
Sir William Gerald Golding (St Columb Minor, Egyesült Királyság, 1911. szeptember 19. – Perranarworthal, Egyesült Királyság, 1993. június 19.) irodalmi Nobel-díjas brit regényíró, költő. Legismertebb műve A Legyek Ura. Booker-díjjal tüntették ki 1980-ban Beavatás (Rites of Passage) című regényéért, amely A Föld határáig (To the Ends of the Earth) trilógia első kötete.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............