Bővebb ismertető
Száz magyar iró nevében az olvasó szeretetébe ajánljuk ezt a könyvet. Száz magyar iró száz novelláját találják benne: mindmegannyi világirodalmi mértékkel mérve is maradandó értéket jelentő. A magyar novellairás dekameronja ez a könyv.
Száz magyar iró! Vajjon van-e annyi kincse ennek a szegény, picike, börtönbe zárt népnek? Nincs. Sok-sok milliós, hatalmas nemzeteknek sincs ennyi fáklyahordozójuk. De csak egyszerre nincsen, egy időben. Különben önfényt árasztó, világító nappá változnék ez a sáros földteke. De az idők folyamata megtermi a géniuszok százait. Mi huszonöt termékeny esztendő gyümölcseként helyezzük az olvasó diszasztalára ezt a dekameront, a száz legjobb magyar iró száz legjobb alkotását. Teremtő istene ennek a szépséges világnak ugy rendelte, hogy huszonöt esztendő nagy idő legyen az emberiség életében. Aggok ezalatt elmennek, férfiak elöregednek, ifjakból férfiak válnak, csecsemőkből ifjak. Négy generáció összetalálkozását jelenti egy negyed évszázad, és négy egymást követő nemzedék költői sorából szemelhettük ki azt a százat, akik Jókai Mórral és Mikszáth Kálmánnal az élükön, most, az Ujság jubileumán, lelkük kincseivel hódolnak az olvasónak.
Fogadják szeretettel ezt a könyvet.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.