Olasz elbeszélők tára I-II. [antikvár]

Részlet: Az én diák fiam Abban az évben ünnepélyesen megigérte a fiúnk, hogy tanulni fog és az elsők között lesz az osztályban. Evangelina és én azt mondtuk neki: - Nagyon jól van! - De hozzá tettük bizonyos szerénytelenséggel mind a ketten, hogy - nem elég az elsők között lenni, hanem légy magad a legelső. Erre Gusztáv ránk mereszetette szemeit és bizonyos nemével a rémületnek jegyezte meg, hogy az a Panseri fiú nagyon sokat tud. Ez a Panseri úr bosszantott. Már csak az is, hogy fiam annyira fél tőle, mindenféle rendkívüli dolgot juttatott eszembe. Bizonyos határozatlan szándékok, bizonyos kimagyarázhatatlan bátor tervek ébredtek bennem és úgy éreztem magamat, mintha látatlan el kellene rejtőznöm az iskola utolsó padjába s aztán ott, a szamarak helyén egyszerre fel kellene állnom és rémítő hangon kiejtenem ez ünnepélyes szavakat: - Tanító úr! kihívom a római császárt!