A selyemcipő [antikvár]

Ha jellemezni akarjuk Paul Claudet költészetét, elsősorban ahhoz a meghatározáshoz kell fordulnunk, amellyel Jaques Maritain, a kiváló francia kultúrbölcselő és esztéta, a katolikus művészet lényegét fogalmazta meg. Hisz Claudelnek csaknem minden egyes sora a megváltott emberiségnek művészetét tükrözi, azt a katolikus művészetet, amely az Úr kegyelmében részesülő lélekből fakad, az élő vizek partjain, ahol az isteni erények bontják ki szirmukat és a Szentlélek hét ajándékának szele fúj. Egyetemesebb és lenyűgözőbb költői megnyilatkozáshoz nem jutott a katolikus világszemlélet talán évszázadok óta sem, mert világirodalmi jelenség Claudel, akinek műveiben a kozmikus kép megvalósítása a Divina Commedia látomásainak magaslatára emelkedik és gondolatrendszerének szimbolikus kifejezése következetesebb és ujjongóbb szárnyalású, mint a fausti vergődés földhöz hajló íve. A legnagyobbak közt emlegetik, a profetikus lángolású lelkek, a váteszek, az irányítók között, korunk legmélyebb költőjének mondják, a legkatolikusabb teremtő géniusznak.