Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
Első jelenet.
Lakószoba.
Wendla: Mért varrtad ily hosszura a ruhámat, anyám?
Bergmanné: Tizennégy esztendős leszel ma.
Wendla: Ha tudom, hogy ily hosszura varrod a ruhámat, inkább nem akarok tizennégy esztendős lenni.
Bergmanné : Mit akarsz, a ruha nem hoszszabb a kelleténél, Wendla. Tehetek róla, hogy a kislányom minden tavasszal két ujjnyival magasabb? Felserdült lány létedre nem járhatsz princesz-ruhácskában.
Wendla: Pedig a princesz-ruhácskám feltétlenül jobban áll, mint ez a pongyolaszerü rongy. - Hadd hordjam még a régit, anyám! Legalább a nyáron át. Akár tizennégy vagyok, akár tizenöt, ezt a vezeklőruhát mindig ráérek felölteni. - Tegyük el a következő születésnapomig; most csak letaposnám a zsinórját.
Bergmanné: Nem tudom, mit mondjak.