A tavasz ébredése [antikvár]

Részlet a könyvből: ELSŐ FELVONÁS Első jelenet. Lakószoba. Wendla: Mért varrtad ily hosszura a ruhámat, anyám? Bergmanné: Tizennégy esztendős leszel ma. Wendla: Ha tudom, hogy ily hosszura varrod a ruhámat, inkább nem akarok tizennégy esztendős lenni. Bergmanné : Mit akarsz, a ruha nem hoszszabb a kelleténél, Wendla. Tehetek róla, hogy a kislányom minden tavasszal két ujjnyival magasabb? Felserdült lány létedre nem járhatsz princesz-ruhácskában. Wendla: Pedig a princesz-ruhácskám feltétlenül jobban áll, mint ez a pongyolaszerü rongy. - Hadd hordjam még a régit, anyám! Legalább a nyáron át. Akár tizennégy vagyok, akár tizenöt, ezt a vezeklőruhát mindig ráérek felölteni. - Tegyük el a következő születésnapomig; most csak letaposnám a zsinórját. Bergmanné: Nem tudom, mit mondjak.