Barátságos színművek I. [antikvár]

Akik az előbbeni kötet előljáró beszédjét olvasták, emlékezni fognak még arra, hogy akkor fogtam a színdarabíráshoz, amikor az Új drámáról folyó nagy tárgyalások, amelyeknek nyomában egy új színház alapítása járt (az Independent Theatre-é), azzal a megalázó eredménnyel fenyegettek bennünket, hogy az új dráma, legalább is Angliában, csakis az újítók csalóka ábrándképe volt. Ezt nem lehetett elviselni. Én hamarosan magamévá tettem az ügyet és hogy kudarcot ne valljon, tettekkel bizonyítottam be életrevalóságát.Az ember a megszokás rabja. Nem lehet három darabot írni s aztán megállni. Különben, az új mozgalom sem állt meg. 1894-ben Miss Florence Farr, aki már bemutatta volt Ibsen Rosmersholm-ját: egy szezónra, az új elvek szolgálatára átvette az Avenue Theatre vezetését. Rendelkezésre állottak, mint új drámaírók: jómagam, akit az Independent Theatre fedezett fel (saját iniciativámra); Mr. John Todhunter, akit már régebben fölfedeztek s akinek Fekete Macskájával az Independent egyik igazi sikerét aratta; aztán W. B. Yeats, egy igazi fölfedezés; Todhunter a Sóhajok Komédiájá-t adta nekik, Yeats A vágyak ország-át. Én, minthogy az íróasztalon fiókjában csakis barátságtalan darabok voltak készen, próbaképpen hamar összeütöttem egy barátságos-at s Arms and the Man-nek neveztem. Mindenki sikert konstatált: tudniillik első este a színház nem is telhetett volna meg jobban s azután április 21-étől július 7-ikéig műsoron maradt. Az összbevétel kitett 1777 fontot, öt shillinget és hat pennyt, ami 23 font, 2 shilling és 5 penny átlagos bevételnek felel meg (kilenc délutáni előadást is beletudva).