Egy szinésznő története/A kapocs [antikvár]

Részlet az Egy szinésznő története című regényből: Az Odéon Színház egyik művésznőjének az öltözőjében történt. Nanteuil Felicia - bepuderezett hajjal, kékre föstött szempillákkal, arcán pirositóval, nyakán és vállán rizsporral - a villamos lámpa alatt ült és kinyújtott könnyű lábát Madame Michon ölébe fektette, az öltöztetőnőébe, aki apró fekete, piros sarkú cipőt húzott rá. Trublet, doktor, a szinház orvosa és a szinésznők barátja a kanapén nyújtózkodott, hátrahajtva kopasz fejét egy vánkosra, kezét öszszekulcsolta a hasán és kurta lábait keresztbevetette. Rövid kérdéseket intézett a szinésznőhöz: - Nos, mi baj, fiacskám? - Tudom is én . .. Fulladásaim vannak, gyakran szédülök. .. Máskor hirtelen elfog a rémület, az aggodalom, mintha nyomban meg kellene halnom. Ez talán a legrettenetesebb. - Előfordul néha, hogy minden ok nélkül nevető vagy sirókedve támad? - Azt nem mondhatom. .. hiszen az életben annyi okunk van rá, hogy sirjunk vagy nevessünk. - A szeme nem káprázik a fénytől? - Nem... Hanem képzelje csak, doktor, éjszakánként sokszor ugy rémlik, mintha a szekrény alól egy macska villogó szemei merednének rám.