Ember és felsőbbrendű ember [antikvár]

WALKLEY B. ARTHURNAK Kedves Walkley, Ön valamikor azt kérdezte tőlem, miért nem irok darabot Don Jüanról. Ön ezt a szörnyű felelősséget olyan könnyelmüen vállalta, hogy azóta már minden valószínűség szerint meg is feledkezett róla; de a leszámolás napja elérkezett: ime, itt van az ön darabja! Az ön darabjának mondom, mert qui facit per alium, facit per se. A haszna, valamint a fáradsága az enyém; de ami az erkölcsi felfogását, stilusát, filozófiáját, a fiatalságra való hatását illeti, - azt Önnek kell igazolnia. Ön meglett emiber volt, amikor nekem ezt a támlát sugalmazta; és ön tudta, hogy kivel van dolga. Alig múlt tizenöt esztendeje, hogy mint az akkori uj zsurnalisztika" úttörő ikrei, akiknek ugyanazokon az ujsághasábokon ringott a bölcsőnk, korszakot nyitottunk a drámai és operai kritikában, amely jó ürügy volt arra, hogy propagandát csináljunk a saját világnézetünknek. Ön tehát nem védekezhetik azzal, hogy nem tudta, milyen természetü erő az, amelyet elindított. Amit Ön tőlem kivánt, igy fejezhető ki: épater le bourgeois; és ha a bourgeois tiltakozik, én ezennel Önhöz utasítom, mint felelősségre vonható félhez...