Ember és felsőbbrendű ember [antikvár]

Az egész modern drámairodalomban Bernard Shaw az egyetlen igazi szociálista. Ibsen egész életén keresztül a lelke mélyén mindig is arisztokrata maradt, valamennyire a Nietzsche értelmében, zárkózott és romantikus lélek, a piacot kerülő és a piacot megvető individualista, aki azt vallotta, hogy az a legerősebb ember, aki egyedül áll, s hogy a költő az az ember, aki törvényt ül önmaga fölött. Ilyenformán Ibsen, ha leszaggatja is a kötéseket a társadalom égető sebeiről, a jövőt nem a gazdasági fölszabadulásban látja, hanem az ember belső megujhodásában, amelyre nézve viszont Rosmersholmban azt az őszinte vallomást teszi, hogy az emberek között csak nagyon kevesen vannak, akik ilyen belső megujhodásra képesek, akik tehát, a saját köznapiságuktól megválthatók.