Phédra/Andromache/Cid [antikvár]

Részlet a könyvből:A francia klasszikusok közül igazán csak Moliére hatolt be a magyar irodalomba, sőt a magyar színpadon is csak neki van története. Corneille Cid-je sohasem került színre, pedig többször fordították le, Racine drámái közül csak Paedra volt játékrenden, egy időben, akkor is csak Jászai Mari kedvéért. Amit Lytton Strachey, a kiváló angol történetíró és kritikus megállapított az angolok attitudejéről Racine-nal szemben, szószerint alkalmazható miránk, magyarokra. Nálunk, szakasztott úgy, mint az angoloknál, Shakespeare volt Racine legfőbb akadálya. A Shakespeare-Racine kérdés európai kérdés, amelybe mi is be voltunk és be vagyunk kapcsolva, mint minden európai kérdésbe. Mi Shakespeare mellett döntöttünk, aminek főoka, hogy amikor a magyar színjátszás kora elkezdődött s megteremtették a magyar színpadot, Középeurópában Shakespeare volt a színpadi álló-csillag. A német színpadok nagy Shakespeare-kultusza átcsapott a kibontakozó magyar színpadokra s az első igazi magyar drámaíró, Katona József Shakespearen, Schilleren és a német lovag- és rablódrámákon nevelődött.