A három fiú [antikvár]

Részlet a könyvből: Wang Lung haldokolva feküdt keskeny, homályos szobájában, a régi vályogház mélyén, földjei közt - ugyanabban a szobában, ahol ifjúkorában aludt, ugyanabban az ágyban, ahová házassága estéjén pihent le s ahol felesége gyermekeket hozott a világra. Ez a szoba kisebb és szegényesebb volt, mint városi palotájának akár legfélreesőbb kamrája is, ahol fiai és azoknak fiai éltek. De ő itt akart meghalni, földjei közelében, apja és nagyapja házában, ebben a szobában, hol az ódon, festetlen asztal állott, meg a rozoga padok, ebben a szobában, ahol fakó, ócska kék gyapotból volt az ágyfüggöny...itt akart meghalni, ha már neki is meg kell halnia egyszer... Mert igen, Wang Lung tudta, hogy eljött az idő, tudta és rá-rátekintett két idősebb fiára, akik ott álltak mellette... s látta, hogy várják a halála percét. Ámbár híres orvosokat fogadott a két fiú a városban, akik eljöttek hozzá hegyes tűkkel, mindenféle orvossággal. Sokáig tapogatták a csuklóját, nézegették a nyelvét, de a végén megint csak összeszedték cókmókjukat és így szóltak: - Az öregség ellen nincs orvosság. Senki nem menekülhet a haláltól...