A lélekcsere/Konovalov/Fanni hagyományai/Válogatott elbeszélések/Farina, Verga, Serao, De Amicis [antikvár]

Részlet A lélekcsere című kötetből:Senki sem tudta megmagyarázni magának azt a betegséget, mely lassú, de biztos lépésekkel immár aláásta de Saville Octave életét. Nem feküdt ágyban és megtartá közönséges életrendjét, soha egy panaszt nem hallattak ajkai s mégis szemlátomást közeledett sírjához. Kikérdezve az orvosok által - kiknek tanácsát kikérni, csakis rokonai és barátai aggodalma indíthatá - nem panaszkodott semmi meghatározott fájdalomról, s a tudomány legkisebb ijesztő kórjelt sem találhatott rajta: mellürege a közönséges hangot adá, és a szívéhez tett fül alig észlelhetett csak valamivel gyorsított vagy lassított ütéseket; de az élet elhagyta őt és láthatatlan nyilásokon látszott távozni belőle.Némelykor sajátságos ájulási roham vett erőt rajta és hideg, halvány márványszoborhoz tette hasonlóvá. Egy-két perczig halottnak lehetett volna tartani; azonban az életszervezet rugója, mely egy titkos ujj által feltartva látszott lenni, ismét megindult s Octave mély álomból titokszerű fájdalom ellen, és elhagyá múlni a napokat, mint olyan ember, ki már nem számít a holnapra. Nem alkotott semmiféle tervet többé, nem hitt többé a jövőbe és némán beadá istenhez lemondását ez életről, várván, hogy elfogadja azt.