Griffmadár I-II. [antikvár]

M. Jourdain megdöbbenéssel értesült róla élete derekán, hogy félévszázadon át prózában beszélt. Ugyanígy sok ember meglepődik, sőt egy kissé meg is botránkozik, ha azt mondják neki, hogy embertársaival való kapcsolatait elméletekre építette fel. Ilyenkor az emberek általában azt válaszolják, hogy ellenkezőleg, ösztöneikre, érzelmeikre építenek, úgynevezett szimatjuk van.Lehet, hogy ez igaz, de az is igaz, hogy szimatjuk és ösztöneik legfeljebb csak táplálják, támogatják elméleteiket, melyeket más emberekről formáltak. Bármennyire sajnálatos, végeredményben mégis az a helyzet, hogy csak elméleteink irányítanak bennünket más emberekkel való kapcsolatainkban. Természetesen nem tudhatunk mindent; kapcsolataink teljessége és bensősége azon múlik, hogy milyen találóak elméleteink. Talán nem szívesen ismerjük be, de mégis úgy van, hogy a sikeres és tehetséges teoretikusok egyben a legtehetségesebb és legkitűnőbb barátok is. Természetesen még a legtehetségesebbek is tévedhetnek, rendszerint csak az idő bizonyítja be, hogy elméletük helyes volt-e vagy sem. Az idő néha rossz tréfákat enged meg magának; csak akkor mutatja meg, hogy tévedtünk, amikor már késő; vagy, ami még rosszabb, bebizonyítja, hogy bár sohasem mertük elméletünket követni, végeredményben mégis az volt a helyes.