Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
Dosztojevszkij bevallotan rajongója, tisztelője Gogolnak, és ez a korai regénye méltó tiszteletadás dosztojevszkiji módon Gogol Pétervári történetek című kötete előtt. Ám Dosztojevszkij keze nyoma félreismerhetetlen. Ugyan nem a legjobb Dosztojevszkij-regény, de szerethető....
Dosztojevszkij bevallotan rajongója, tisztelője Gogolnak, és ez a korai regénye méltó tiszteletadás dosztojevszkiji módon Gogol Pétervári történetek című kötete előtt. Ám Dosztojevszkij keze nyoma félreismerhetetlen. Ugyan nem a legjobb Dosztojevszkij-regény, de szerethető. Főhőse Jakov Petrovics Goljadkin állami kishivatalnok, egy introvertált, paranoiás szürke alak, akinek sorsa az őrület felé fordul, amint feltűnik előtte a rá megszólalásig hasonlító, fiatal hasonmása. Nagy nehezen, orvosa tanácsára elmegy Klára őrgrófné születésnapi estélyére, de nincs bátorsága bmenni a fényes házba, és amint téblábol a kapualjban, látja meg hasonmását, aki jóval fiatalabb és történetesen ugyancsak Goljadkinnak hívják... Ettől a pillanattól kezdve figyelhetjük Goljadkin elméjének elborulását, ahogy egyre inkább összemosódik bene a valóság a képzelttel, a tények a vélekedésekkel. És már feltűnik benne a modern ember elmagányosodása, hiszen mindenki, aki monoton irodai munkát végez szressz alatt, jól tudja: mindenkiben ott él egy darabka Goljadkin. A szerencse az, hogy regényben olvashatjuk, és nem kell megélni...
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író. A világirodalom és az orosz irodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
Hadmérnöknek tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Egyre inkább az irodalom és a publicisztika, illetve a korabeli szellemi mozgalmak felé fordult figyelme. Első sikeres alkotása Szegény emberek (1845–46) címen jelent meg 1848-ban. Bátyjával többször kísérelt meg lapokat, folyóiratokat megjelentetni (pl. Vremja – Az Idő címmel) – sikertelenül.
Bár sohasem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, szervezethez, mégis megvádolták, hogy tagja volt az utópista szocializmus nézeteit képviselő, ateista Petrasevszkij-körnek. Felségárulás vádjával halálra ítélték (1849), s több társával együtt alávetették annak a megalázó és félelmetes helyzetnek, hogy csak a vesztőhelyen, az ítéletre várva kaptak kegyelmet. Az ítéletet a cár többéves száműzetésre, majd az ezt követő katonai szolgálatra módosította.
A száműzetést állítólag élete egyik meghatározó pozitív élményének tartotta, itteni élményei alapján készítette Feljegyzések a holtak házából (1862) című emlékiratregényét.
Az 1860–70-es években hosszas utazásokat tett Nyugat-Európában, de – szemben kortársaival – a Nyugat inkább taszította, mint vonzotta. Utazásai során ismerkedett meg a különböző szerencsejátékokkal, s eluralkodott rajta a játékszenvedély, emiatt is sokat küszködött anyagi gondokkal. Ez az élményalapja A játékos (1866) című kisregényének.
Az író 1881. január 28-án este súlyos tüdőtágulatban hunyt el, s Szentpéterváron az Alekszandr Nyevszkij-kolostor temetőjében helyezték örök nyugalomra. Temetése eseményszámba ment, rengetegen jelentek meg, hogy utolsó útjára elkísérjék.