Amikor pedig végre kiszabadult, mindörökre elhagyta Angliát. Franciaországba költözött, a párizsi írók és a párizsi közönség szívesen fogadta. Ő pedig megfogadta, hogy soha többé nem ír angolul. Be is tartotta. Franciául, igen szép, költői franciasággal megírta...
Amikor pedig végre kiszabadult, mindörökre elhagyta Angliát. Franciaországba költözött, a párizsi írók és a párizsi közönség szívesen fogadta. Ő pedig megfogadta, hogy soha többé nem ír angolul. Be is tartotta. Franciául, igen szép, költői franciasággal megírta legmaradandóbbnak bizonyuló tragédiáját, a "Salomé"-t, amely előbb önmagában, majd operaként Richard Strauss zenéjével mindmáig élő színpadi nagy játék. Sikere is volt, és már játszott a következő témával, néhány oldalt meg is írt. Címe: "A szent kurtizán" - és a szentté magasodott cédáról, Thaiszról szólt, akiről Anatole France írta híres regényét. Ezt azonban Wilde már nem fejezhette be. 44 éves korában egy hirtelen rárontó agyhártyagyulladásban meghalt. (Hegedüs Géza)
Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) (Dublin, 1854. október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.
Oscar Wilde 1854. október 16-án dublini értelmiségi családban született. Édesapja, William Wilde fül-orr-gégész szakorvosként dolgozott, édesanyja pedig Speranza álnéven forradalmi hangvételű költeményeket írogatott. Így az ifjú Oscar már egészen fiatalon „megfertőződött” az irodalom szeretetével.
A gyenge fizikumú, érzékeny fiú kitűnő neveltetésben részesült. Az enniskilleni bentlakásos iskola elvégzése után a dublini Trinity College-ban irodalmat, majd klasszika filológiát hallgatott. Egy 95 fontos ösztöndíj elnyerését követően útja Oxfordba vezetett.
Az írásból élő különc, de kétségtelenül zseniális képességekkel rendelkező Oscar Wilde az 1870-es, 80-as években érte el legnagyobb sikereit. A Newdigate-díjjal kitüntetett Wilde-t a viktoriánus Anglia legprovokatívabb írójaként tartották számon.
Az időközben megnősült és gyermekeket nemzett Oscar Wilde élete az ifjú Alfred Dougles megismerését követően siklott félre. Az elismert író a családját elhanyagolva egyre több időt töltött a pályakezdő irodalmárral. Kettejük között kialakult homoszexuális kapcsolat azonban sem a feleségnek, sem pedig az ifjú apjának nem tetszett: Constance Lloyd elvált Wilde-tól, Lord Dougles, Quennsberry ura pedig fajtalankodás vádjával bíróság elé citálta. Wilde elvesztette a pert, büntetésképpen két év letöltendő fegyházra, továbbá kényszermunkára ítélték.
A börtönévek alatt komoly fülbajt szerzett Wilde 1897-ben, szabadulása után, az őt ért állandó támadások, zaklatások elől, - egy jobb élet reményében -, Párizsba menekült, ahol Sebastian Melmoth álnéven teljes szegénységben és elszigeteltségben élt.
Annak ellenére, hogy Wilde vagyontalan volt, a Hotel d' Alsace tulajdonosának jóvoltából életének utolsó hónapjait a szálloda egyik legszebb szobájában tölthette el. Az anyagi helyzetéhez képest kitűnő ellátásban részesült író azonban halálának pillanatáig nem tudott megbékélni szobájának színével. „Vagy a tapéta megy, vagy én!” - fenyegetőzött a botrányos életű zseni.
A valószínűleg agyhártya-gyulladásban, 46 éves korában (1900. november 30-án) elhunyt írót, csekély számú barátja kíséretében, Párizs legnagyobb temetőjében, a Pére Lachaise-ban helyezték végső nyugalomra.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.