Polgári átalakulás és nemzeti önrendelkezés

Szabad György valósággal benne élt abban a bő egy évszázadban, amit a magyar történetírás a polgári átalakulás koraként ismer. Ahogy Deák Ferenc fejből idézte a Corpus Iurist, úgy Szabad György is kívülről tudta a korszak valamennyi fontos törvényét, de teljes bekezdéseket tudott idézni Kölcseytől, Deáktól, Széchenyitől - na és természetesen Kossuthtól. Mert számára Kossuth a korszak mércéje, lett légyen szó a reformkorról, a forradalomról és szabadságharcról, a neoabszolutizmus vagy a kiegyezés koráról. Az 1849-ig tartó időszakot természetszerűen felívelő, az 1849 utáni korszakot egyértelműen hanyatló, s a történelmi Magyarország tragikus széthullását előkészítő időszaknak látta, s hatásosan tudott érvelni Kossuth kiegyezés-kritikájának szellemében.
E kötetben válogatást adunk a korszak egészét áttekintő, illetve annak egyes részproblémáit bemutató, valamint a korszak meghatározó személyiségeit, egymáshoz fűződő kapcsolataikat, koncepciójuk alakulását vagy mértékadó megnyilatkozásait elemző tanulmányaiból. A kötetet akadémiai székfoglalóinak egymást kiegészítő és egymásba illeszkedő szövege nyitja, ezt követik relatív időrendben a Kölcseyről, Wesselényiről, Kossuthról, Batthyány Lajosról és Kázmérról, Eötvös Józsefről, Deák Ferencről szóló tanulmányok. Szabad György - maga is irodalmi igényű szövegek szerzőjeként - mindig kiemelt figyelemben részesítette a magyar polgárosodás folyamatában is kulcsszerepet játszó irodalmárok (közéleti) ténykedését, vagy a kor nagy kérdéseire irodalmi munkáikban tükröződő válaszokat. Így a kötetet haszonnal forgathatják a korszak irodalomtörténete, Kölcsey, Vörösmarty, Eötvös, Petőfi, Madách, Vajda pályája iránt érdeklődők is.