Hetvenhét vörös bárány

Boldizsár Ildikó mesekutató már olvasta a könyvet, és a következőképp vélekedik róla.
Ebben a mesekönyvben szerepel egy titokzatos hős, akit nem a mesék tettek híressé. Kislányként üldögél mesemondó Roy barlangja előtt, valahol a messzi Skóciában, és hallgatja a skót és magyar tündérmesék világából táplálkozó csodaszép történeteket. Ki tudja? Talán épp az efféle mesék segítették őt abban, hogy felnőttkorában pontosan úgy tegyen, ahogy a mesék hősei: a szív törvényei szerint éljen, a skót egyház misszionáriusaként Magyarországra jöjjön, és egy budapesti leánynevelő intézetben nevelőnő legyen. Amikor kitört a háború, zsidó származású gyerekeket és felnőtteket mentett meg a biztos haláltól. Emiatt kellett mártírként meghalnia egy koncentrációs táborban.
Jane Hainingnek hívják. Neki szólnak ezek a mesék, az ő messziről ránk nevető szeme köti össze Dinky-t Kelekótya Ferkóval, Mihaszna Jankót Füttyös Tommal, Galamblelkű Ilonkát Felföldi Lizikével, a hangát a muskátlival, a mocsaras zsombékot az erdőszéllel, a füstölt tőkehalból készült gőzölgő hallevest a húslevessel, s a csigás haggist a sonkavacsorával. És nem hiányozhat a lakodalmi asztalról a whyskis-mogyorós karamella sem!
Megejtően szép mesék ezek, a magyar és skót hagyományok ötvözése különös erőt kölcsönöz nekik. S persze mindegyik mesében megjelenik Jane, a kicsi lány, aki vigaszt és bátorítást kap az anya nélküli felnövekedéshez.
Halász Margit meséi azonban nem csak a félárva kicsi Jane-nek nyújtanak késői kárpótlást, s nem is csupán a mártír nevelőnőnek állítanak méltó emléket, hanem mindazoknak szólnak, akik a mesék határokon túlívelő bölcsességében szeretnének elmerülni.