Magyar Nyelv 1933. január-december [antikvár]

Részlet:A jövevényszavak átvételének módjáról.Tisztelt Társaság!Egy nemrég megjelent tanulságos értekezésben a többi közt a következőket olvassuk: Ami latin jövevényszavainknál az átvétel módját illeti, náluk egészen más a helyzet, mint a többi jövevényszavainknál. T. i. amíg egyéb jövevényszavainknál ú. n. népi átvétellel van dolgunk, a latinoknál megfordítva a jövevényszavak latinos műveltségű egyének útján felülről lefelé terjednek.'" (Fludorovits Jolán, Latin jövevényszavaink hangtana. Bp., 1930. 4. 1. és MNy. XXVI, 48.)E felfogás szerint tehát olyan szavak, mint árestom, eklézsia, iskola, kántor, kommenció, nótárius, ostya, uzsora stb., amelyek latin nyelvi eredetűek, latin műveltségű egyénektől, tehát a műveltebbektől a kevésbbé műveltekhez, felülről lefelé terjedtek; ezzel szemben az olyanok, mint betyár, botos, forint, ibrik, karácsony, köböl, lakat, megye, ökör, paizs, pénz, piac, püspök, rab, széna, vért, vitéz stb., vagyis amelyek élő nyelveknek régibb korokban használt és akkor élő alakjaiból kerültek az akkori s innen a mai magyarba, ú. n. népi átvételek volnának, ami azt jelenti, hogy a kisebb műveltségű rétegek nyelvéből mentek át a műveltebb rétegek nyelvébe. Ez a felfogás nem új, s nem itt jelenik meg először. Azt lehet mondani, hogy így gondolkoztak e kérdésről nyelvészeink a mult század második felében is. Az ő nézetük szintén az volt, hogy a latin eredetű jövevényszavak latin műveltségű emberektől valók, más eredetű jövevényszavaink azonban, így elsősorban a szlávságból valók, népi átvételek. S ezt a tételüket még meg is toldották azzal, hogy e népi átvételek más fajok beolvadásának emlékei.