Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
Az Én és a macskáim című rövidebb írásokat tartalmazó kötet Hrabal életének és írói pályájának két fontos korszakába enged bepillantást. Súlyos autóbaleset után, 1983 őszén született a Kisautó, a lábadozás nehéz, mégis reményteli korszakában, és egy Hrabal...
Az Én és a macskáim című rövidebb írásokat tartalmazó kötet Hrabal életének és írói pályájának két fontos korszakába enged bepillantást. Súlyos autóbaleset után, 1983 őszén született a Kisautó, a lábadozás nehéz, mégis reményteli korszakában, és egy Hrabal számára kedves helyet idéz meg. Azt a "másik" univerzumot, amelyre a füstös és zajos prágai kocsmákon túl képes volt az otthonaként tekinteni: Kerskót, az erdőt, a macskákat és legfőképpen a csak nem sokkal később elveszített feleségének, Eli1kának (Pipsinek) az akkor még jelen lévő, humorral, (ön)iróniával és végtelen gyengédséggel, szeretettel ábrázolt alakját. A kötet másik felét alkotó hat írás Hrabal rendszerváltástól a kilencvenes évek közepéig terjedő utolsó, egyre komorabb és végül tragikus hallgatásba, csendbe forduló írói korszakának terméséből válogat. Ezt a két, alapvetően nagyon különböző időszakot a fenségesen közönyös természet és a bámulatos, a kiállhatatlanul szeszélyes és gyűlöletesen szeretni való macskák csapata kapcsolja össze.
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.