Bővebb ismertető
Jan Díte leghőbb vágya, hogy milliomos legyen, és ezért hajlandó keményen megdolgozni. Szüksége is van elszántságra, mert egy kisvárosi vendéglő pikolófiújaként kezd bele álmai megvalósításába. Egyre feljebb jut a vendéglátószakma ranglétráján, mert lehet, hogy időnként korlátoltnak, együgyűnek tűnik, de alapvetően talpraesett és kitartó fiú, aki ráadásul mindig jó érzékkel választ magának újabb és újabb mestert. ,,Jól figyeljenek arra, amit mondok!" - szól ránk időnként Jan, és mi figyelünk, mert érdekes és tanulságos dolgokat mesél, mert Jan nem csak a pénzt, a lányokat is nagyon szereti, és azok is szeretik őt, mert lehet, hogy nem egy dalia, de kedves, vidám és jól bánik velük. Telnek-múlnak az évek, egyre közelebb ér a náci megszállás, a világháború tébolya, de Jan rendületlenül követi a maga elé kitűzött célt. Nem érdekli a történelem, és ugyan a politika sem érdekli, de persze nem a maga ellensége, így aztán német nemzetiségű, sőt kifejezetten náci feleséget választ magának. Gyűlik, ha lassan is, de gyűlik a pénz... Hitler vereséget szenved, Jan pedig ügyesen sáfárkodik az elhurcolt zsidók vagyonával, végre milliomos lesz, és amikor beköszönt a béke, megveszi álmai szállodáját, ám nem sokáig örülhet, mert a hatalomra kerülő kommunisták első dolga az, hogy börtönbe küldik az összes milliomost... Hrabal 1971-ben, két hét alatt, szinte egy szuszra írta meg ezt a sodró lendületű és szókimondó monológot, amely csak 1989-ben jelenhetett meg eredeti formájában, és amelyet sokan azóta is az életmű leghrabalibb, legsikerültebb alkotásának tartanak, és nem is alap nélkül, mert az irodalom történetében ritkán sikerült még ennyi esendőségből, megalkuvásból, későn, nagy áldozatok árán leszűrt bölcsességből és derűből ilyen nagyszabású, pátosz nélkül is magasztos, mulandóságában is örök érvényű emlékművet építeni a XX. század emberének.
Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.
Morvaországban, Brno-®idenicé-n született. Apja neve nem ismert. Nevelőapja Franti¹ek Hrabal sörgyári könyvelő, akihez anyja, Marie 1920-ban ment férjhez. A kis Bohumil nem volt jó tanuló, az iskolánál sokkal jobban érdekelte a sörgyár világa és a munkások történetei, különösen nevelőapjának testvére, Jozef volt rá nagy hatással. A nymburki (más források szerint polnai) sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg.
1935-ben érettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezte be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként dolgozott Kostomlatyban, ebből az élményből született a Szigorúan ellenőrzött vonatok (1965), amelyből Jiøí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.
1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.
Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.