Bővebb ismertető
Köszöntjük az olvasót.
Örömmel és azzal a csendes biztonsággal, amely összeköt abban a tudatban, hogy a "Könyv" fontos, talán az egyik legfontosabb valami az élet szükségletei között, most és mindíg. A "Vers" él, él a legszorosabb értelemben, hiszen magunkban hordjuk, s ha meg is feledkeznénk róla, az emberien tiszta magunkra-eszmélés pillanatai, a szeretet, a szenvedés és a hosszú magány újra felszínre hozza. Nem igaz, hogy "régen elzengtek Sappho napjai", hiszen a dalt az igény is szüli és úgy érezzük, a szépre való igény nő bennünk és körülöttünk.
Hermann Karl Hesse, írói álneve: Emil Sinclair (Németország, Calw, 1877. július 2. – Svájc, Montagnola, 1962. augusztus 9.)
Irodalmi Nobel-díjas német-svájci író, költő és festő. Első prózai alkotásait romantikus elvágyódás és a magányosság érzése jellemzi (Camenzind Péter); egyes írásainak tárgyát a Távol-Keleten (Ceylon, Indonézia) töltött idő emlékei, illetve eseményei képezik (Sziddharta). Későbbi műveiben leleplezően ábrázolja a német kisvárosi polgárság életét, bírálja azt a kort, amelyben él. A nemzetiszocializmus éveiben a náciellenes mozgalomhoz csatlakozott; írásai a békevágy jegyében születtek.
Jelentős, befolyásos és kedvelt irodalomkritikusként is számon tartják. A 20. század első felében az egyik legkitűnőbb és legaktívabb közvetítő volt szerző és olvasó között, az irodalom és az olvasás hivatásos ügyvédje volt. 60 év alatt összesen 3 365 könyvkritikát írt, mely öt kötetben áll az irodalomkutatók és olvasók rendelkezésére.
1946-ban „életművéért, amely egyre inkább elmélyült, mind merészebbé és impozánsabbá fejlődött a klasszikus humanista ideálokat ábrázolva, valamint stílusművészetéért” irodalmi Nobel-díjat kapott.